Vekerdy Tamás: most tényleg csak a hazaárulás, a harácsolás folyik

  • narancs.hu
  • 2019. június 13.

Villámnarancs

A népszerű gyerekpszichológust a Horthy- és Rákosi-korszakra emlékezteti a kormány migránsok elleni uszítása.

Új könyve kapcsán adott interjút Vekerdy Tamás a Könyvesblognak, melyben a népszerű gyerekpszichológus kifejti, szerinte milyen örökségből fakad, hogy az önismeret és a lelki egészség kultúrája fájóan hiányzik a magyar társadalomból:

false

"...részben abból az örökségből fakad, hogy különböző őrült rendszerek gázoltak át Magyarországon az elmúlt évtizedekben. A Horthy-rendszertől a Rákosi-korszakon át ezek teljesen kifordították magukból az embereket. Többek között arra trenírozták az országot, hogy higgyen az aljas összeesküvés-elméletekben, rettegjen, irigykedjen, gyűlölje a zsidókat, a másikat. Nagyrészt ma is ez a program és az üzenet, csak épp a migránsokkal. De hol van migráns? Ki az a migráns? Miről beszélünk? Utáltam a Kádár-rendszert, de kezdem egyre konszolidáltabb korszaknak látni, a gyilkosként és árulóként hazaérkező Kádárt pedig a nemzet jótevőjének, aki a Szovjetunióval szemben kivívott egy bizonyos önállóságot, és legalább nem tette zsebre az ország vagyonát. Ehhez képest most tényleg csak a hazaárulás, a harácsolás folyik."

Vekerdy Tamás: A kormány egy jól manipulálható rabszolgatömeget akar, miközben az országot Putyinhoz, a biztos veszteshez köti

Ismét az urak és cselédek országát építjük? - kérdezi a pszichológus, akivel a kivándorlásról és a hiányzó Dózsa Györgyökről is beszélgettünk. Vekerdy Tamással legutóbb tavaly nyár elején beszélgettünk, az interjúban akkor leginkább az oktatási rendszer problémái kerültek szóba. A pszichológus azt mondta nekünk, hogy rémülten nézi azokat az őrületeket, amik az oktatásban folynak, érzése szerint „a legfelső parancsra".

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.