Visszhang

Erich Kästner egyetlen az ún. ifjúsági kategóriába nem sorolható regénye szatíra volna.

Nem volt átütő. De ő éppen így akarta ezt.

A norvég énekes-dalszerző még húszéves sem volt, amikor 2016-ban első albuma, az All My Demons Greeting Me as a Friend megjelent.

Kaurismäki-filmekben szoktak rideg kocsmák színpadán ilyen reménytelenséget sugárzón énekelni, mint itt.

A walesi szerző-előadó hatodik albumán az ókori kataklizma ürügyén szembesít mindazzal, amire a katasztrófára váró világnak számítania kell.

Jómódú fehér nő bámul ki az eső áztatta ablakon.

Majd’ két évvel az eredetileg tervezett dátumot követően, végre sor került Kristīne Opolais budapesti debütálására, vagyis paradoxonnal egybekötött áriaestjére.

Megy a lekezelő viccelődés és fanyalgás Roland Emmerich új világvége-filmjéről, előkerült a jó öreg „olyan rossz, hogy az már jó” fordulat is, szegény Rolandba mindenki rúg egyet.

Egy házasság anatómiája

Aki gondosan követte Will Bevan, azaz Burial pályafutását, pontosan tudja, hogyan erősödött fel benne ama meggyőződés, hogy a jó ideig általa is favorizált uptempo, hellyel-közzel táncolható zenéi mellett ütemmel nem bíró hangszobrokat, többrétegű, inkább ambient kompozíciókat hozzon létre.

Az ős Star Wars-rajongó olyan, mint a Tatooine-on élő buckalakók.

A jeles lengyel filosz eredetileg 22 éve megjelent munkájának első magyar nyelvű kiadását leginkább az legitimálja, hogy a kötetben megbújó szövegek időtállók, és sokszor szinte lebilincselően izgalmasak.

„A boldogságot meg lehet venni? Hát persze! Van belőle kis doboz, nagy doboz, sőt még családi csomagolás is.”

Első daluk csupán két évvel ezelőtt jelent meg, de az elmúlt időszakban olyan érdeklődés övezte a munkásságukat, hogy debütáló albumuk a brit lemezlista második helyén nyitott.