Galamb úr, a boldogságárus egy ősrégi, pöfögő furgonnal járja a vidéket, szállítja, mondhatni házhoz viszi a boldogságot aszerint, hogy kinek mennyire van szüksége rá. Van, aki nagy dobozzal vesz, mint Fürj asszony, mert meghívta a barátait is vacsorára. Akad, aki úgy vásárol, hogy a fiókáinak is jusson, más karácsonyi ajándéknak szánja, Ökörszem asszonynak sajnos csak kicsire telik. Aki alkudna, hoppon marad, mert „a boldogságot nem lehet fél áron elkótyavetyélni”, pedig Csilpcsalpfüzike úr csak tartalékba venne, mert ő amúgy is boldog. Van olyan is, akinek nem kell? Van bizony. Seregély úr, a művész például azért nem kér belőle, mert attól fél, akkor elmúlna az ihlete. Más meg azt mondja, elvből nem vesz, majd titokban rendel az internetről.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
