Visszhang: koncert

Kristīne Opolais áriaestje

Visszhang

Majd’ két évvel az eredetileg tervezett dátumot követően, végre sor került Kristīne Opolais budapesti debütálására, vagyis paradoxonnal egybekötött áriaestjére.

Elvégre hogyan is viszonyuljunk egy olyan művész énekesi pódiumfellépésé­hez, aki elsősorban és hangsúlyozottan inkább színésznőnek tekinti önmagát? Persze tudjuk, az áriaest műfaja eleve ellentmondásos jellegű: a zsáner, amelyben innen-onnan összeválogatott magándalok, kettősök és zenekari részletek kerülnek egymás mellé, hogy legvégül aztán úgyis törvényszerűen az „O mio babbino caro” (vagy a „Libiamo”) előadásába torkolljon a program. No, és voltaképpen mit is köt össze egymással egy ilyen estén az első szám gyanánt felhangzó Pillangókisasszony-intermezzo? A nézőtéri helyfoglaló csevegést a derék Cilea egyetlen igazán játszott operájával?

Merthogy Opolais koncertjének tekintélyes hányadát az Adriana Lecouvreur részletei alkották, s legalább az estét kísérő mérsékelt és jobbára önmagunk előtt is restellt csalódás egy részét verjük le ezen az atelier-operán. Ugyanis hiába akad benne néhány elvitathatatlan sláger, a pódiumon nem él meg eléggé a műsorban szétdobált fél tucat részlet, s bár egy valóságos tragika a mű címalakja, a jelek szerint színpad nélkül mégsem képes igazi szerepformálási lehetőséget kínálni a színészi tehetséggel megáldott lett világsztárnak. Aki dekoratív és rokonszenves jelenség, kétségkívül jelentős művész, megannyi (itthon közvetítés és DVD-felvétel révén megismerhető) opera-előadás diadalmas hősnője – éppen csak a hangjával nem­igen tud rabul ejteni minket az este nagyobbik felében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.