Visszhang

„Amióta csak az eszemet tudom, kuponozó akartam lenni” – képzeljük csak el a Nagymenők nyitányát, de úgy, hogy az ajtót nem egy csomagtartóba rejtett áldozat, hanem a vasárnapi újságból ránk meredő akciós szelvény rúgja be.

„New York olyan, mint egy szellemváros. Csendes és üres minden. De egyre melegszik az idő, ezért az az érzésem, az embe­rek hamarosan ismét az utcákon lesznek” – nyilatkozta tavaly májusban a költő-énekes lapunknak.

Három női sorsot, három idősíkot fon össze mesterien a regény.

Kétszeri halasztás után tudták megrendezni az 50. születésnapinak szánt koncertet, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a főhős időközben 51 éves is elmúlt.

Két ifjú szív egymásra talál.

A szerző válogatott drámáinak cím­adó darabja egy gyógyíthatatlan betegség stációin vezet végig, Pass Andrea egy zavarba ejtően személyes témát, édesapja jó húsz évvel ezelőtti elvesztését a kamasz lány szemszögéből dolgozta fel.

A magdeburgi születésű Georg Philipp Telemann, minden idők legtermékenyebb zeneszerzőinek egyike Bach és Händel kortársa volt.

Brian K. Vaughan és Pia Guerra képregénye már régóta mozgóképre kívánkozott: a kérdés csak az, hogy nem késett-e el kissé a streaming nyújtotta disztópiadömpingben ez a sorozat.

A jelenbe nyúló poptörténet egyik legkedvesebb, ráadásul korszakokon átívelve is rendre izgalmas zenékkel jelentkező formációja négy év után jelentkezett új (tizedik) albumával.

Iráni házaspár érkezik Athénba két éve nem látott egyetemista fiához, de nem találják sem a hónapok óta elhagyott albérletben, sem az évek óta nem látogatott egyetemen.

Egy ideje a magyar gyerekirodalomban az abszurd is megtalálta a helyét.

Julie Delpy csinált egy amerikai sorozatot a járvány előtti utolsó pillanatban.

A klasszikus zene világában köztudott, hogy az 1920-as alapítása után hat évtizeden át középkategóriájú együttesnek számító City of Birmingham Symphony Orchestra a maximalista Simon Rattle ambiciózus művészeti vezetésének közel két évtizede (1980–1998) alatt lépett szintet, és került az élvonalba.

Régen közérzetfilmnek hívták az ilyesmit, alighanem most is.