Optimizmusát akkor kevesen osztották, de azt valószínűleg ő sem hitte, hogy hamarosan stúdióba vonul, és új lemeze jelenik meg.
Persze nagyot csalódik az, aki elhiszi ezen új anyag beharangozóját, mely szerint Smith 2012-es Banga című lemeze óta ez az első stúdiófelvétel, és nem is elsősorban azért, mert 2019-ben két (verses) albumot is megjelentetett a Soundwalk Collective-vel. Hanem azon új számok hiánya miatt, amelyek születéséről a Narancs-interjúban is beszélt.
Persze a Live at Electric Lady címből már sejthető, hogy a mindössze hétszámos lemezt az alkalom szülte; Patti Smith júliusban, néhány zenésszel bevette a neves New York-i stúdiót, és eljátszott pár számot. Mondhatnánk azt is, hogy hazatért, hiszen már az első albuma, az 1975-ös Horses az Electric Ladyben készült, ahogy az említett Banga is, de most szó sem volt hosszabb munkálatokról, a lassan 75 éves dalnok néhány neki kedves régi dalt adott elő. Van köztük „sláger” (Ghost Dance, April Fool), „irodalom” (Birdland), „himnusz” (Peaceable Kingdom, Broken Flag), egy Stevie Wonder- és egy Bob Dylan-feldolgozás (Blame It on the Sun, One Too Many Mornings), ami így felsorolva semmi különös. De a lelkes előadás, a remek hangzás olyan frissé és elevenné teszi a produkciót, hogy a járvány utáni újjászületés jegyében eljátszott régi dalok is új értelmet nyernek.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
