Visszhang: lemez

Patti Smith: Live at Electric Lady

Visszhang

„New York olyan, mint egy szellemváros. Csendes és üres minden. De egyre melegszik az idő, ezért az az érzésem, az embe­rek hamarosan ismét az utcákon lesznek” – nyilatkozta tavaly májusban a költő-énekes lapunknak.

Optimizmusát akkor kevesen osztották, de azt valószínűleg ő sem hitte, hogy hamarosan stúdióba vonul, és új lemeze jelenik meg.

Persze nagyot csalódik az, aki elhiszi ezen új anyag beharangozóját, mely szerint Smith 2012-es Banga című lemeze óta ez az első stúdiófelvétel, és nem is elsősorban azért, mert 2019-ben két (verses) albumot is megjelentetett a Soundwalk Collective-vel. Hanem azon új számok hiánya miatt, amelyek születéséről a Narancs-interjúban is beszélt.

Persze a Live at Electric Lady címből már sejthető, hogy a mindössze hétszámos lemezt az alkalom szülte; Patti Smith júliusban, néhány zenésszel bevette a neves New York-i stúdiót, és eljátszott pár számot. Mondhatnánk azt is, hogy hazatért, hiszen már az első albuma, az 1975-ös Horses az Electric Ladyben készült, ahogy az említett Banga is, de most szó sem volt hosszabb munkálatokról, a lassan 75 éves dalnok néhány neki kedves régi dalt adott elő. Van köztük „sláger” (Ghost Dance, April Fool), „irodalom” (Birdland), „himnusz” (Peaceable Kingdom, Broken Flag), egy Stevie Wonder- és egy Bob Dylan-feldolgozás (Blame It on the Sun, One Too Many Mornings), ami így felsorolva semmi különös. De a lelkes előadás, a remek hangzás olyan frissé és elevenné teszi a produkciót, hogy a járvány utáni újjászületés jegyé­ben eljátszott régi dalok is új értelmet nyernek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”