Nyár van, vakáció, a Nap hullámzik, a tenger ragyog (vagy fordítva), a fiatalok szépek és ártatlanok, tanulják még a kapcsolódást, szerelembe esnek, és a tapasztaltabb be is avatja angyalarcú partnerét az erotika rejtelmeibe. Eleinte együtt vannak sülve-főve, őrült ígéretekkel erősítve meg szövetségüket (a túlélő – majd, évtizedek múlva, ha már együtt megvénültek – táncolni köteles elhunyt párja sírján), ám a fiatalabb okkal féltékeny: csábítója más ágyában is szívesen megfordul. Összeveszés, elrohanás, utánarohanás, halálos baleset, holttest csókolgatása – mi lesz a tánccal?
A világon a legnépszerűbb (és legpiacképesebb) írott szöveg a romantikus ponyva. Százmilliós példányszámban kel el, füzetes vagy több száz oldalas formátumban. Mozgóképes viszonylatban komplett tévécsatornák szolgálják ki ezeket az igényeket. François Ozon sűrű nyálba mártott melodrámája hézagmentesen illeszkedne bármelyik médium kínálatába – ha heteroszexuális viszonyról volna benne szó. Ám itt két fiú szereti egymást, meglehetős nyíltsággal, úgyhogy egy piaci rés még betöltésre vár. A melegeknek is joguk van a rossz ízléshez!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
