Visszhang: könyv

Pass Andrea: Eltűnő ingerek – és más színdarabok

Visszhang

A szerző válogatott drámáinak cím­adó darabja egy gyógyíthatatlan betegség stációin vezet végig, Pass Andrea egy zavarba ejtően személyes témát, édesapja jó húsz évvel ezelőtti elvesztését a kamasz lány szemszögéből dolgozta fel.

A diagnózis után a betegség különféle állomásainak megélése kapcsolatukat is alakítja, kettejük viszonyának ábrázolása pedig a történet lényegi alkotóeleme. A dráma cselekménye nem bonyolult, ám annál emberibb, egyszerűségében átélhető, szembesít a szembenézés nehézségeivel.

Pass szerzői színházat csinál, a saját szövegeit viszi színre. E kötet valamennyi művét játszották már színházban, s a szerző vélhetően praktikus megfontolásokat is szem előtt tartott a színre vitel érdekében. A szöveg mégis élő organizmusként burjánzik, de sosem széttartóan: Pass nagyon pontosan komponál jeleneteket, megfelelően részletezi a színpadi utasításokat, pontosan fogalmaz. A kortárs drámaírók sorozatának negyedik részeként (Székely Csaba, Tasnádi István és Kárpáti Péter művei után) megjelent kötetben a cím­adó drámán túl olvasható még a Kő, papír, olló, amely a pályaválasztás előtt álló fiatalok kétségeivel, a Más nem történt Sipos Pál ügyeivel, az Újvilág a szélsőjobb előretörésével foglalkozik. A Napraforgó pedig több kortünettel egyszerre… Élő, intenzív szövegek. A legnagyobb erényük pedig az, hogy arról a világról, közegről szólnak, amelyben élünk, s így zsigeri szinten hatnak nem csak a színpadon, de olvasva is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.