A diagnózis után a betegség különféle állomásainak megélése kapcsolatukat is alakítja, kettejük viszonyának ábrázolása pedig a történet lényegi alkotóeleme. A dráma cselekménye nem bonyolult, ám annál emberibb, egyszerűségében átélhető, szembesít a szembenézés nehézségeivel.
Pass szerzői színházat csinál, a saját szövegeit viszi színre. E kötet valamennyi művét játszották már színházban, s a szerző vélhetően praktikus megfontolásokat is szem előtt tartott a színre vitel érdekében. A szöveg mégis élő organizmusként burjánzik, de sosem széttartóan: Pass nagyon pontosan komponál jeleneteket, megfelelően részletezi a színpadi utasításokat, pontosan fogalmaz. A kortárs drámaírók sorozatának negyedik részeként (Székely Csaba, Tasnádi István és Kárpáti Péter művei után) megjelent kötetben a címadó drámán túl olvasható még a Kő, papír, olló, amely a pályaválasztás előtt álló fiatalok kétségeivel, a Más nem történt Sipos Pál ügyeivel, az Újvilág a szélsőjobb előretörésével foglalkozik. A Napraforgó pedig több kortünettel egyszerre… Élő, intenzív szövegek. A legnagyobb erényük pedig az, hogy arról a világról, közegről szólnak, amelyben élünk, s így zsigeri szinten hatnak nem csak a színpadon, de olvasva is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
