Visszhang: könyv

Pass Andrea: Eltűnő ingerek – és más színdarabok

Visszhang

A szerző válogatott drámáinak cím­adó darabja egy gyógyíthatatlan betegség stációin vezet végig, Pass Andrea egy zavarba ejtően személyes témát, édesapja jó húsz évvel ezelőtti elvesztését a kamasz lány szemszögéből dolgozta fel.

A diagnózis után a betegség különféle állomásainak megélése kapcsolatukat is alakítja, kettejük viszonyának ábrázolása pedig a történet lényegi alkotóeleme. A dráma cselekménye nem bonyolult, ám annál emberibb, egyszerűségében átélhető, szembesít a szembenézés nehézségeivel.

Pass szerzői színházat csinál, a saját szövegeit viszi színre. E kötet valamennyi művét játszották már színházban, s a szerző vélhetően praktikus megfontolásokat is szem előtt tartott a színre vitel érdekében. A szöveg mégis élő organizmusként burjánzik, de sosem széttartóan: Pass nagyon pontosan komponál jeleneteket, megfelelően részletezi a színpadi utasításokat, pontosan fogalmaz. A kortárs drámaírók sorozatának negyedik részeként (Székely Csaba, Tasnádi István és Kárpáti Péter művei után) megjelent kötetben a cím­adó drámán túl olvasható még a Kő, papír, olló, amely a pályaválasztás előtt álló fiatalok kétségeivel, a Más nem történt Sipos Pál ügyeivel, az Újvilág a szélsőjobb előretörésével foglalkozik. A Napraforgó pedig több kortünettel egyszerre… Élő, intenzív szövegek. A legnagyobb erényük pedig az, hogy arról a világról, közegről szólnak, amelyben élünk, s így zsigeri szinten hatnak nem csak a színpadon, de olvasva is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.