Zene

A tökéletes opera-előadás olyasvalami lehet, mint a gömbvillám vagy az asztráltest: kizárólag mások elbeszélésében létezik. Bevallom, én egészen a múlt hét szerdájáig ebben a vigasztalan tévhitben éltem, s csakis a Les Arts Florissants budapesti vendégszereplésének köszönhetem, hogy végre személyesen megtapasztalhattam e kivételes tüneményt.

A kutya, a gyerek és a fóka dominózik a színészotthonban, vasárnaponként sem jön hozzájuk látogató, szürcsölik a híg levest, rágják a kenyérhéjat, el vannak felejtve (mondjuk magyar filmben hülyén is venné ki magát egy fóka, ám annyi biztos, hogy nem az eszkimók vették át a szerepkörét).

Ki tudná pontosan megmondani, hol is hagyta el frissességét, hitelességét, bölcsességét, életkedvét és nem utolsósorban humorát a 80-as évek kedvelt és erős magyar filmes műfaja, a vígjáték?

Itt az ideje, hogy lehulljon a lepel.

A hidegtálig vezető út animével van kikövezve. Olyan varázsszóról van szó, melynek sokatmondó pillantásokkal kísért felvetésére könynyen megnyílhat az út a lazacos szendvicsig.

Bedekkert írni, úgy képzeli a laikus, drága és időrabló mulatság. Nyilván hosszú időt kell eltölteni az adott helyen ahhoz, hogy minden szegletét be lehessen mutatni, kézenfekvő esetben épp azoknak, akik addig oda be sem tették a lábukat.

E kötetek nagyon sok szálon keresztül kapcsolódnak a harmincas évek, kicsit átfogóbban: a két világháború közötti Európa irodalmi-szellemi törekvéseihez. Mind az 1934-ben kiadott A Pendragon legendát, mind az 1937-es Utas és holdvilágot meghatározzák az európai irodalom örök témái: a gyerekkor, a titok, a szerelem, a halál, az utazás, illetve az a különleges mitológiai szemlélet, melyen keresztül a két világháború közötti regényirodalom - Joyce, Thomas Mann, Bulgakov, Eliade stb. - az imént felsorolt témákat megjelenítette és értelmezte.

Bajban lehetett Bálint Endre festő, amikor 1945 táján azt a feladatot kapta, hogy készítsen transzparenst József Attila egyik igazolvány-képéről. Vagy mégsem lehetett akkora a baj?

A színmű nem tartozik a kedvenceim közé Shakespeare életművében. Számomra két darabra esik szét: a két, egymással szemben álló tábor harcára, és ettől eléggé elválóan Troilus és Cressida lehangoló szerelmi történetére.

nyolc kis kritika

. .

Nyolc kis kritika

Két telehennázott, nyitott tenyér és az ország nevének első betűje helyén álló felkiáltójel jelzi a borítón, amit persze anélkül is tudunk, hogy ott jártunk volna: hihetetlen egy hely ez, elképesztően gazdag szín-, hang-, íz- és illatvilággal.

Ilyen bonyolult címe van ennek az albumnak, s nem is indokolatlanul.