Siránkozhatnánk - amúgy joggal is tennénk -, hogy mi a fenének kellett harminc évet várni Warhol katekizmusának magyarországi megjelenésére, de ne kezdjünk lamentálni mégse, mert sorsszerű és teljesen rendben lévő, hogy a szöveg csak most "ért ide". Az a benyomásom ugyanis, hogy ama kulturális mibenlét, melyben annak idején az akkor 44 éves, jó tíz éve tartós világhírben szenvedő művész összefoglalta, magnóra mondta és megírta-megíratta könyvét, Kelet-Közép-Európában jórészt teljesen ismeretlen volt, s csak visszfényekből és félreértésekből lehetett a lényegére következtetni. Így a maguk idejében itt Warhol bölcselmei, igéi és megmondásai
pusztán vicces
kuriozitásokként haltak volna hamvukba. Most azonban, hogy néhány éve már nálunk is nagy teherbírású liftek közlekednek a magas- és mélykultúra között annak érdekében, hogy soha többé ne válhassanak el egymástól és a nivellálódás teljes lehessen; akkor, amikor a kultúrslepp és a sleppkultúra végleg egybevegyült, amikor végre értjük már, mi a fogyasztás és a fogyaszthatóság, Warhol minden kötőszava és írásjele a helyére kerül itthon is, nekünk is.
Innentől már nem kell iróniát, társadalomkritikát, más szempontból művészeti vagy szociális "üzenetet" vizionálni Andy Warhol filozófiájának téziseibe, szőrén lehet kezelni a dolgot. A pop-art pápája, ahogy annak idején nevezték - anélkül, hogy ő komolyabban tiltakozott volna valaha is a blaszfémia okán (máshonnan tudjuk, hívő katolikus volt, s az ellene elkövetett merénylet után minden vasárnap misére ment) -, a pop-art ikonikus figurája tehát nem kinyilatkoztat, hanem életvezetési tanácsokat ad, nem konfesszionál, inkább konfekcionál (bocsánat). Vagyis józan, egyszerű mondatokkal igyekszik eligazítani olvasóját. Szót kerít bőrbajára, csokoládéfüggőségére, aszexualitására, és segíteni igyekszik mindazoknak, akik hasonló nyavalyákkal küszködnek; lakberendezési, vásárlási, öltözködési és tisztálkodási javaslataival pedig szinte mindannyiunk kedvébe tud járni. Ha az intelligens olvasó képes behelyettesíteni a hetvenes évek amerikai árucikkeit és márkáit a most itthon kapható termékekre és címkéikre, úgy sikerrel próbálhatja ki Andy olykor közvetlen, máskor tolmácsolt tapasztalatait, s bizonyos, hogy nem is jár rosszul.
Amint sminkje és ezüstparókája alatt, mondatainak objektivitása mögött is ott húzódik egy másik Andy Warhol, aki megíratlanul hagyott könyve (s nem filozófiája) néhány passzusát mégiscsak belerejtette ebbe a profán breviáriumba. Talán nevetségesen hangzik, én mégis úgy gondolom, hogy mélyen igaz: egy nehéz sorsú kisember fejlődésregénye bontható ki a szavakból, pontosan úgy, azzal a kissé avítt hangzással, ahogy újraolvasva az iménti szavakat érezzük: Warhol könyve, ismétlem, egy nehéz sorsú kisember felemelkedésének története (is). Mert az azért mégiscsak káprázatos - és ahogy Warhol sejteti, csak amerikai - történet lehet, melynek során egy szegény, sokat betegeskedő,
cseh-morva-szlovák-ruszin
származású kisfiú egyetemes kulturális jelképpé, Liz Taylorral, Dalíval, Mick Jaggerrel puszizkodó idollá válik, miközben - s ezt több ízben elmondja magáról - nincs is karaktere, gyenge lénye feloldódik másokéban. "Amikor olyan akarsz lenni, mint valami, az azt jelenti, hogy igazán szereted. Amikor olyan akarsz lenni, mint a kő, akkor igazán szereted a követ. Én a műanyag babákat szeretem" - írja, s e mondatok a legjelentőségtelibbek közé tartoznak. Már csak azért is, mert közvetlenül mutatnak rá Warhol művészetének, pontosabban világképének egyik nagyon fontos elemére, a másodlagosság, sokszorosítottság, de főként a műviség újraértelmezett szerepére. A sokszorosítás-sokszorozás, valamint a közvetítettség kulcsfogalmakká váltak a hatvanas-hetvenes években, s éppen az ő munkái nyomán (is) lettek azokká, döntő érvénnyel a kultúra minden szeletében. Ahogy kulcsfogalom volt Warhol számára a tükör és az üres tér is, melynek tisztelete vagy az olthatatlan és beteljesíthetetlen vágy iránta az egyik legérdekesebb ellentmondásra hívhatja fel az olvasó figyelmét. A sokszorozás, a tárgyhalmozás (a mákonyos fogyasztás) és az amor vacui kibékíthetetlen-sége már-már művészetelméleti érvényű ellentét (mégis van filozófiája?), mely végeredményben mélyen áthatotta, s bizonyos értelemben meg is határozta a huszadik század vizuális kultúráját.
Warhol könyve - Halász Péter invenciózus és pontos fordításában - napjaink egyik legfontosabb szabálygyűjteménye lehetne a még olvasni tudó gruppiknak és parvenüknek, a művészet lelkes híveinek és csodálóinak pedig vidám üzenet a jelenné vált múltból.
Konkrét Könyvek Kiadó, 2004, 256 oldal, 2280 Ft
