"Szeretünk, nagyi!" - Alanis Morissette

  • -sissova-
  • 2005. május 5.

Zene

Nem voltam tagja soha az összetört női szívek zenés klubjának - bánatomban sokkal tökéletlenebb és egyszerűbb zenéket hallgatok, kevésbé választékos szövegekkel -, de mindig csodáltam Alanis Morissette makulátlan hangját és természetességét; azt, hogy egyáltalán nem érdekli, ha fokozottan intellektuális versszakaiban túl sok a szótag, és hogy nem okoz neki gondot, hogy felemelje a hangját a színpadon kívül is.

Nem voltam tagja soha az összetört női szívek zenés klubjának - bánatomban sokkal tökéletlenebb és egyszerűbb zenéket hallgatok, kevésbé választékos szövegekkel -, de mindig csodáltam Alanis Morissette makulátlan hangját és természetességét; azt, hogy egyáltalán nem érdekli, ha fokozottan intellektuális versszakaiban túl sok a szótag, és hogy nem okoz neki gondot, hogy felemelje a hangját a színpadon kívül is. Színésznőként pedig, ha lehet, még jobban kedvelem: Kevin Smith Dogma című filmjében meggyőzött, hogy akkor is dalból van a lelke, ha egy hang sem hagyja el a torkát.

Ezek után nem hagyhattam ki a Művészetek Palotájában. Lenyűgöző kvázialternatív rock egy világszínvonalú helyen. Egy hónapra előre minden jegy elkelt - bár úgy tűnt, hogy vannak lyukak a méregdrága zónákban -, még az olcsóbb, karzati helyeket is felsőbb osztálybéli nők vagy párok foglalták el. Valahogy klappolt az egész a 74-es születésű, egykor keményen a párnájába síró, ma óvatosan

életszerető nőikon

imidzséhez. A nyolcas kezdéssel és az egy főre jutó bőséges légköbméterekkel mindez annyira polgári volt, mintha népszerű operettslágerek előadására igyekeztünk volna.

De nem, mint kiderült: mi Smidt Vera koncertjére érkeztünk pontosan. Hiába, a Megasztárnak köszönhetően ötmillió énekes országa lettünk, ráadásul Vera világa még passzítható is Alaniséhez, ha csak az "egy nő egy szál gitárral" erejéig is. Mindenesetre a szeretet szükségességéről szóló közérzeti dalok után háromnegyed órát még ücsörögni kellett az "igazi" koncert kezdetéig, és csak a közönség kifogástalan modorának köszönhető, hogy ez csupán joviális füttyögéssel vagy maximum türelmetlen tapsolással telt el.

Amikor a fényes hajú, bőrnadrágos-bakancsos, estélyi flitteres felsőbe öltözött Alanis végre a színpadra gyalogolt és belecsapott legutóbbi albumának - ha jól emlékszem - Eight Easy Steps című számába, rögtön kiderült, hogy kárpótolva leszünk e sérelmekért. Még a felismerhetetlenségig áthangszerelt dalait is egyértelmű tetszésnyilvánítás díjazta. Alanis gitárokon és szájharmonikán játszott, időnként pedig "csak" énekelt és táncolt - elragadóan, mint egy medvelány. Felhangzott egy a keleties, sötét tónusú számai közül is, a Supposed Former Infatuation Junkie-ról, amitől még inkább kiviláglott a hangterjedelme és a koncertterem akusztikai adottságainak baráti kapcsolata. A sorokban mocorogni kezdted a népek, volt, aki csak ülve hedbengelt és látványosan befelé élt, volt, aki kimerészkedett a sor szélére s ott privát eksztázisban vonaglott, legtöbben pedig megszabadulva a közelgő vizsgaidőszak szorongásaitól, szóról szóra énekelték a szövegeket, és sűrű fejbiccentésekkel jelezték tetszésü-ket. Alanis pedig boldogan szórta a csókokat, mesélt a magyar nagymamájáról, s nem győzte ecsetelni, hogy milyen jól érzi itt magát.

Az első hivatalos visszatapsoláskor meg is kapta a közönség, amire vágyott, elénekelhette a - tíz évvel ezelőtti áttörés idejéből - az

Ironic

című számot. Elszabadult az "önvallomás-hangulat", végleg elhárultak az akadályok a nyers gitráreffektek motorikus élvezete útjából. S bár tudjuk, hogy Alanist elérte a szingli végzet, szerelmes és férjhez fog menni, ugyanolyan elszántan olvasott be a volt pasijainak, mint egykoron.

Ennélfogva a koncert után ezért sokkal több öntudatos nő távozott, mint amennyi jött. A mostoha terepviszonyok miatt kialakult éjszakai forgalmi dugóban előttünk egy kabrióban Morissette CD-je üvöltött, és a sofőrcsaj rádöbbent: a fiúja csak azért ül mellette, mert eddig nem akadt jobb. Elhúztunk, mint Alanis felett a kortárs popzene, és arra gondoltunk, hogy bármennyit veszített is az utóbbi években a fényéből, azért még mindig az egyik legjobb női előadó. És amikor nagymamák leszünk, talán még akkor is a titokzatos, egyen-lőtlen kapcsolatokat boncolgatja, gitárkísérettel.

Művészetek Palotája, Nemzeti Hangversenyterem, május 2.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.