Zene

Tobias Lützenkirchen, a német és a nemzetközi electro/house szcéna egyik állócsillaga azok közé tartozik, akik türelmesen kivárták a sorukat, s mindig bíztak abban, hogy a világ egyszer csak beleszalad ama bizonyos késbe. Vagy tíz éve gyártja szerzeményeit kábé két-három tucat álnév alatt (a kínálat a hard trance-től az electro/ tech-house-ig terjed) - nullás évtizedünk közepén azután a közönség és a lemezlovas kollégák váratlanul zabálni kezdték maxijait és karakteres remixeit.

Sztárok, bulvár, botrány, party - ez szerepel a saját készítésű videókat közzétevő, naponta frissülő honlap fejlécén, pedig ennél azért szélesebb a spektrum. Épp azért érdekesebb egy fokkal a többi bulvárorgánumnál, mert ugyanazon a hangon, ugyanolyan cinikusan tesz fel hasonló kérdéseket mondjuk a magát épp egy szál semmiben fotóztató Monique Cuvet pornócsillagnak és Orbán Viktornak.

Az évad utolsó előadásán pajzán, posztreneszánsz gyárszínházat láthatott a közönség. Friss, fiatalos vállalkozás, hullámzó színvonalon. Matteo Bandello XIV.

Két tanmese találkozik a stúdió kapujában: az egyik pólóján a földönfutók és a kiváltságosok egymásnak feszülő emblémája, a másikon a hétköznapi fasizmusé, hamarosan csatlakozik hozzájuk a gumibotos harmadik is, őt úgy hívják, korrupció. Remekül megértik egymást, filmre velük! A zóna a fordított gettó ötletével játszik, ahol a városból kihasított, szögesdróttal elkerített területen nem a megbélyegzettek, hanem a fehérkesztyűsök vannak összezárva.

A hiphoptánc kemény munka, felgyorsult, gépszerű, megszakított mozdulatok, forgás a fejen, a karon. Fizikai csoda, hisz' olyan irányban tekeregnek az izmok, az ízületek, ami elképzelhetetlen annak, aki mondjuk kizárólag atlétikával foglalkozott. - sisso -

A 40. évfordulóra mint diáktüntetés alatt a gumibotütések, úgy szaporodtak el a magyar művelt sajtóban (is) a 68-at tárgyaló esszék, elemzések. A 2000 legutóbbi száma kiemelkedik e felhozatalból. D. Harangozó Aranka

Először akkor ijedtem meg, amikor szembesültem a The Day That Never Comes klipjével. A háborús tematika azonnal az ...And Justice For All klipnótájára, a One-ra utalt, és aztán a zenei áthallás is megérkezett a dal közepe táján hallható géppuskagitárriffel meg a záró, fájdalmasan hosszú szólóval; az eleje meg pont olyan volt első blikkre, mint egy Fade To Blackbe oltott Sanitarium.

Öt év után új lemezt jelentetett meg a Metallica. A zenekar klasszikus stílusához visszakanyarodó Death Magnetic csupán két hete került a boltokba, de az eladási mutatókból már most nyilvánvaló, hogy a San Franciscó-i négyes rendületlenül a világ legsikeresebb metálzenekara. A zenekar négy tagja (James Hetfield énekes-gitáros, Lars Ulrich dobos, Kirk Hammett szóló- és Robert Trujillo basszusgitáros) augusztus végén Dublinban beszélt a lemezről.

Az egyik időtlenül mali, a másik kész cirkusz, s a harmadik elbűvölő tangó. Három lemez az év legjeiből, több mint ajánló. Marton László Távolodó

Egy roma rendőr története, és az esethez nem Bacsó Pétert hívták ki! Miért nem? Õ biztos másfél órán belül tartotta volna a műegészet - várhattunk volna többet? A "nyóckerben"? - turcsányi -

Ami jó egy rendőrdrámának, megöli a turizmust: egy sorozatgyilkos egyedülálló nőkkel végez a mindig esős Marseille-ban. Nem mai hír, hogy a csapadék jól áll az elveszett lelkeknek, az olyan zsaruknak meg különösen, akik fázósan koptatják a városi flasztert, és egyetlen bizalmasuk egy zsebbe csúsztatott whiskysüveg és egy tetthelyen talált macska. A veszett kutyák és a részeg rendőrök útjából ajánlatos időben kitérni, filmen viszont kifejezetten szórakoztató útitárs mindkettő. Dombi Lőrinc

Film ez, az már az elején látszik, úgy mozognak, tesznek-vesznek, levegőznek benne, hogy ha nem is történik semmi rendkívüli, akkor is jó nézni, hogyan játsszák, hogy nem játszanak. Ez nem az a tanterem, melynek falai igény szerint kivehetők, hogy a kamera szabadabban mozoghasson, és a padokat koptató gyerekek sem azok a szabályosra érlelt, szimmetrikus fejek, akiket a menedzserszemléletű mama járóképes koruktól cipel egyik castingról a másikra. - kg -

1968 öröksége a miniszoknya, a trapéznadrág, a Beatles-bajusz, a Che-szakáll, a horgolt sapka és a kézzel szőtt táska. 1968 egy heterogén konstrukció öröksége - amelyben sok-sok regionális tapasztalat egyesül: a franciaországi anarchista lázadás, az olasz burzsoáziakritika, az amerikaiak vietnami háború elleni mozgalmai, a nyugati hatalmak által magára hagyott prágai tavasz és e forradalmat leverő nemzetek szégyene, vagy a Lengyelországban végigsöprő antiszemitizmus. 1968 öröksége a Baader-Meinhof-csoport, a konzumtársadalom totális kiépülése, a forradalom ideológiai "vezetőinek" betagozódása a politikai hatalomba - de a szexuális forradalom és az egyéni szabadság máig élő mítosza is. Dékei Kriszta

A magyar neoavantgárd művészetéről még soha nem rendeztek kiállítást 1968 figyelembevételével. Ahhoz, hogy egyáltalán fölmerüljön ez a szempont, nemcsak az aktuális évforduló formális kerete kellett, hanem az is, hogy a ma avantgárd művészete, a fiatalabb és a még mindig fiatal ellenzékiek új generációja fölfedezze magának az újbaloldal teóriáját és művészetét. A kortárs magyar képzőművészet most próbálgatja mindazt, amit szellemi elődjének, a szanaszét kergetett neoavantgárdnak kellett volna, ha teheti: a szituacionizmust, a trockizmust, Marxot - amivel viszont megteremtette a kontextust a neoavantgárd politikusabb értelmezése számára. Kürti Emese