Köszönjük, Emese! – venne bárki Mészáros Lőrinctől használt kocsit?

Narancsblog

Hiába védette le Mészáros Lőrinc a „Gondolom, nem gyalog” megjegyzését, az ország egyik legutáltabb emberének száját elhagyó mondat nem alkalmas arra, ami a szlogenek feladata.

Ebből a rövid történetkéből megérthetjük, mi a baj a kinevezett „nemzeti bajnok” tőkésekkel: egyáltalán nem értik, hogyan működik a piacgazdaság. Tehetséget egyszerűen nem lehet pénzen vásárolni, semennyiért. Pedig tényleg jó ötletnek tűnhetett – miként a népszerű sorozat a balfácánok butácska ötleteit bemutatja –, hogy egy a politika világában keletkezett mondatot marketingeszközként, reklámszlogenként használjanak. Miért is ne?

Így lett a „Gondolom, nem gyalog” mondatból jogilag védett termék: ahogyan a Telex megírta, Mészáros Lőrinc autókereskedelemben utazó cége (vajon tudja, hányadik?) számára ugyanis ezt választotta jelmondatként. Azonban nem kell reklámgurunak lenni ahhoz, hogy azonnal leessen a tantusz:

az ország egyik legutáltabb emberének száját elhagyó mondat nem alkalmas arra, ami a szlogenek feladata.

Tömör, könnyen megjegyezhető, akár önálló életre is kelhet – ez járhatott Lőrincünk (vagy a neki tanácsot adó) fejében. Talán már be is hűtötte a pezsgőt (ugye, nem adja alább mondjuk az Armand de Brignac Brut Blanc De Blancs Champagne-nál, palackja 300 ezer körül már kapható), tekintete előtt feltűnt néhány ikonikussá nemesedett szlogen.

„A legkisebb is számít” – no ez nem éppen Lőrincünk világa, ő nem az a spórolós fajta, de használt kocsihoz éppenséggel elmenne. S ha mégis megülne fejecskéjében a kétely, megnyugtathatja magát, hogy „Mert hülye azért nem vagyok”.

Persze ha eszébe jut, hogy „Minden időben Tisza cipőben”, elfoghatja a félsz. Különösen most, hogy azt kell látnia, arról írnak a kormánypárti sajtóban, hogy a NER-elit nem felel meg a Fidesz saját, „magas erkölcsi mércéjének”, s bizony, ezt pont az ő fotójával illusztrálják. Jaj, nemár, csak nem odavetik az oroszlánok elé? Mert akkor jöhet „A legtöbb, mi adható”, ami jó harminc éve állítólag a rácsok mögött új értelmet nyert, konkrétan az életfogytiglani sittet jelenti.

Mert hát van még egy nélkülözhetetlen kellék az igazán ütős reklámszlogenhez: az, hogy bizalmat keltsen, és lehetőleg semmilyen negatív konnotációja ne legyen a szónak, mondatnak. Márpedig mi lehet taszítóbb annál, ha kitalálója finoman szólva megosztó személyiség. Persze volt már példa arra, hogy a politikából kikerülvén széles körben idézetté vált egy mondat, de sok köszönet azért nem volt abban, hogy: „Nem kicsit, nagyon!” Egy reklámszakember mostanában az azonnali kirúgást kockáztatná, ha azzal házalna, mondjuk, szintén autós területen, hogy „Előre megy, nem hátra”, netán gyümölcskereskedőnél, hogy „Ha unod a banánt, válaszd a narancsot”. Azt pedig végképp hagyjuk, hogy „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”, ez egy életre kiment a divatból.

És bizony a „kanyarban előzünk” a „repülőrajt” párjaként a totális kudarc jelképévé vált – aki humorosan közelít ehhez, annak is legfeljebb az egykori keletnémet papírjaguár kézikönyvének intelme juthat eszébe, miszerint „a Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban ne csábítson könnyelműségre”  – örök hála Esterházy Péternek, hogy előásta ezt a leletet.

Amit látunk ebben a történetben, meg úgy az egész lölős szerepben, arról a legjóindulatúbb emlékeztető, hogy „Köszönjük, Emese!” Egyébként pedig,

ha már itt tartunk, venne tőle bárki használt kocsit?

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.