web - JUJ.HU

  • - tótlajos -
  • 2008. szeptember 25.

Zene

Sztárok, bulvár, botrány, party - ez szerepel a saját készítésű videókat közzétevő, naponta frissülő honlap fejlécén, pedig ennél azért szélesebb a spektrum. Épp azért érdekesebb egy fokkal a többi bulvárorgánumnál, mert ugyanazon a hangon, ugyanolyan cinikusan tesz fel hasonló kérdéseket mondjuk a magát épp egy szál semmiben fotóztató Monique Cuvet pornócsillagnak és Orbán Viktornak.
Sztárok, bulvár, botrány, party - ez szerepel a saját készítésû videókat közzétevõ, naponta frissülõ honlap fejlécén, pedig ennél azért szélesebb a spektrum. Épp azért érdekesebb egy fokkal a többi bulvárorgánumnál, mert ugyanazon a hangon, ugyanolyan cinikusan tesz fel hasonló kérdéseket mondjuk a magát épp egy szál semmiben fotóztató Monique Cuvet pornócsillagnak és Orbán Viktornak. Az oldal nyilvánvaló szándéka, amelyet hiánytalanul meg is valósít, hogy demonstrálja: a közszereplõk egytõl egyig nevetséges figurák. A juj.hu, ha tetszik, szociológiai kutatómunkát is végez, reflektorfénybe állítva azt az igen kiterjedt réteget, amely beteges pornófogyasztó. De elõszeretettel csinál hülyét politikusokból is: a cserfes riporternõ azzal a kérdéssel járta végig az MDF küldöttgyûlését, hogy ki melyik bugyit látná rajta szívesebben a saját hálószobájában: a konzervatív feketét vagy a liberális tangát. Kóka Jánost talajrészeg lányok puszilgatják, Mádl "pisilés elõtt" értékeli Sólyom László munkáját, Rogán földet talicskázik a Szabadság téren, Fodor Gábor "gyorsan csókol" - ez ugyanolyan hír, és a szereplõk ugyanúgy nyilatkoznak, mint a "Kiszel Tünde megigazíttatta szemöldökét" videónál. Az oldal persze sokszor nagyon alpári, és igen magas látogatottságát vélhetõleg nem humorának, szemtelenségének, bátorságának, hanem a fedetlen vagy esetleg éppen használatban lévõ nõi testrészeknek köszönheti - de nem is próbál úgy tenni, mintha ez nem így lenne. A gátlástalanság diszkrét bája, amelynek annyi tanulsága mindenképpen van, hogy a celebek még mindig idegesek, ha kamerát nyomnak az arcukba és ostoba kérdésekre kell válaszolniuk - pedig hát ez a munkájuk; illetve hogy a politikusok még mindig nem tudják használni a médiát, még mindig boldogan belebeszélnek bármilyen eléjük tartott mikrofonba, és egy-két kivételtõl eltekintve (Kuncze!) képtelenek értelmesen vagy akár csak szimpatikusan viselkedni - pedig nekik meg ez a dolguk.

***

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.