Film - A Bókay fényárban áll - Dettre Gábor: Tabló

  • - turcsányi -
  • 2008. szeptember 25.

Zene

Egy roma rendőr története, és az esethez nem Bacsó Pétert hívták ki! Miért nem? Õ biztos másfél órán belül tartotta volna a műegészet - várhattunk volna többet? A "nyóckerben"? - turcsányi -

Egy roma rendőr története, és az esethez nem Bacsó Pétert hívták ki! Miért nem? Õ biztos másfél órán belül tartotta volna a műegészet - várhattunk volna többet? A "nyóckerben"?

Kezdjük a film politikai vetületével. Ha én lennék Csécsei Béla, követném a hozzám eszmeileg és mesterségbelileg közel álló Demszky Gábor példáját - legalább a filmművészet terén. A jelentős kulturális újító egy önfeledt pillanatában telenyomta a várost festői, ám addig úgyszólván ismeretlen "traktorral behajtani tilos" táblákkal. Még ma is gazdagítják a városképet - kicsit bánt, hogy a nemzetközi képzőművészeti sajtó ezt ennyire agyonhallgatja, mikor például ódákat zeng Antony Gormley stavangeri szobrairól (23 tök egyforma vaspasas, lásd: Magyar Narancs, 2006. december 21.), ám ez mellékszál. Ha én lennék Csécsei polgármester, legalább 123 tök egyforma táblát raknék ki a kerületemben: "kamerával behajtani tilos". Ellenkező esetben figyelmeztetés nélkül adunk le nyugtatólövéseket!

Leiratunk művészeti vetületében felfedjük, hogy a rendező miért adta művének a Tabló címet. Bizonyos értelmezések szerint azért, mert a mondott "romazsaru" szép történetével ő a mai magyar társadalmat kasírozta fel a vásznára. Ennek például az lenne az igen hasznos hozadéka, hogy találkozunk 2012-ben, ám sajnos teljességgel téves értelmezés, noha a filmkritika élő klasszikusai beleestek. Szerény kutatásaim szerint a társadalom viszonylag csekély hányada beszél azon a nyelven, ami az öt évvel ezelőtti Esti Showderben számított elfogadottnak, de ez ugyancsak mellékszál. Akkor mi a stájsz?

Hát az, hogy Dettre Gábor az elmúlt húsz-huszonöt év Róna (korábban Lumumba) utcai tablóját készítette el. Ha a faliújságformát választja (úm.: "Akikre büszkék vagyunk"), talán nem csak én értem meg őt. Pedig milyen precíz, alapos munkát végzett! Sorra jönnek elő a rendre Szigony utcai retardáltakat adó neves fővárosi művészek és művésznők, s úgy áll rajtuk a letolt munkásruha, mint akire ráöntötték. Felmondják a szövegüket, azt onnan lehet felismerni, hogy úgy kezdődik, "bazmeg". Mert ilyen a josefstadti nép, csúnyán beszél, de érző a szíve és éles a kése, továbbá nagy bottal jár. Kátrányból párolt szeszes italokat fogyaszt literszám.

Befejezésül a nemzetközi műtörténeti kontextus. Hitchcock, minimum! Szaszpenszizé! Jönnek sorra a munkásruhás, mackófölsős alakok, romák és alkeszek, nézem, a Székely B., oké, mit gondolnak, ki Mucsi Zoltán partnere, csak nem Scherer Péter? S érkezik Ujlaki Dénes, Csuja Imre, Hollósi Frigyes. Befut korrektül a női létszám is, Lázár Kati jubileumi házmester-alakításához ér, Szirtes Ágit most is elverte valaki, Molnár Piroska, ő nagyon ott van. De mi lesz már? Hol marad Derzsi János? Nélküle, mint a Place Pigalle a kis Paulette nélkül, üres a "nyócker". És megjön a 105. percben! Mondom, suspence.

De van egy jobb szó is: kanyhallóság.

Forgalmazza a Best Hollywood

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.