A NER csak addig tud jól működni, amíg senki nem tudja, ki mit csinál

Publicisztika

A közlekedési miniszer belelépett a csapdába, amit 15 évig sikeresen került el a NER: nyilvánosság előtt vett a nyakába felelősséget, vált ezáltal számokérhetővé. Ez akkor is veszélyes lehet, ha valaki jól végzi a munkáját, a magyar kormányban pedig kész öngyilkosság.

Miközben ezeket a sorokat írom, a Keleti pályaudvar egyik – hogy először a pozitívumokat említsem, klímás – vonatján ülök. Miskolc felé megyek, épp megindult a vonat, ami az applikáció és a kinti tábla szerint sem késik, a valóságban már eltelt negyed óra. Nem nagy idő, nincs is időhöz kötött dolgom, szóval igazán nem panaszkodhatok még akkor sem, ha azért néha eszembe jut, hogy a tömegközlekedés megfeneklése óta mennyi időt töltöttem vonatokon ahelyett, hogy ezt az időt a családommal töltöttem volna. Egyelőre nincs személyes tragédia, talán még szeretnek is a tonnányi késésem ellenére Borsod megyében is, és ugye van itt haladás, hiszen már bemondják azt is induláskor, hogy takarítják a vonatot.

Ami változás még, hogy elég sok társaságban hallom Lázár János nevét. Márpedig ha egy miniszter nevét lehet visszatérően hallani egy diszfunkcionális szolgáltatással kapcsolatban, akkor ott valamit nagyon elrontott a Fidesz.

Mondhatni, megtört a varázs.

A Fideszre nyilván sok rosszat el lehet mondani: gyűlöletkeltés, fasiszta retorika, arrogancia, korrupció, rettentő öltözködés, a falunapok kultúrájának államivá tétele, tényleg lehetne sorolni. De azért volt, amit jól csináltak: ha valaki elolvassa Tilo Schabert Boston Politics című könyvét – jellemző, hogy a vádiratnak is beillő könyvet itthon az Alapjogokért Központ jelentette meg Szánthó Miklós csodálatos előszavával és bajszával –, akkor látható, hogy a Fidesz hosszú ideig használta sikeresen receptként annak a történetét, hogyan lehet egyeduralom köré felépíteni egy egész politikai rendszert. Schabert egyik fő állítása, hogy a kívülállók számára a lehető legnehezebben átláthatóvá kell tenni a szervezeti felépítést, de lehetőleg még a benne dolgozók se tudják pontosan, hol állnak.

Ez a rendszer tizenöt éve nemcsak azt szülte, hogy egymással versengő egységek és szereplők próbálnak minél közelebb kerülni a miniszterelnökhöz, aki kedve szerint váltogatja, épp kire fordítja értékes figyelmét – 2022 után volt idő, amikor tulajdonképpen három gazdasági minisztérium pörgött párhuzamosan, de azt is elég nehéz megmondani, Orbán Balázs és Szijjártó Péter szerepében tulajdonképpen két külügyminiszterünk van-e, vagy gondolhatunk a 2010-es évek híres Lázár-Rogán rivalizálására, stb. – hanem azt is, hogy

a konkrét ügyeknek általában nincs konkrét felelőse.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.