Miközben ezeket a sorokat írom, a Keleti pályaudvar egyik – hogy először a pozitívumokat említsem, klímás – vonatján ülök. Miskolc felé megyek, épp megindult a vonat, ami az applikáció és a kinti tábla szerint sem késik, a valóságban már eltelt negyed óra. Nem nagy idő, nincs is időhöz kötött dolgom, szóval igazán nem panaszkodhatok még akkor sem, ha azért néha eszembe jut, hogy a tömegközlekedés megfeneklése óta mennyi időt töltöttem vonatokon ahelyett, hogy ezt az időt a családommal töltöttem volna. Egyelőre nincs személyes tragédia, talán még szeretnek is a tonnányi késésem ellenére Borsod megyében is, és ugye van itt haladás, hiszen már bemondják azt is induláskor, hogy takarítják a vonatot.
Ami változás még, hogy elég sok társaságban hallom Lázár János nevét. Márpedig ha egy miniszter nevét lehet visszatérően hallani egy diszfunkcionális szolgáltatással kapcsolatban, akkor ott valamit nagyon elrontott a Fidesz.
Mondhatni, megtört a varázs.
A Fideszre nyilván sok rosszat el lehet mondani: gyűlöletkeltés, fasiszta retorika, arrogancia, korrupció, rettentő öltözködés, a falunapok kultúrájának államivá tétele, tényleg lehetne sorolni. De azért volt, amit jól csináltak: ha valaki elolvassa Tilo Schabert Boston Politics című könyvét – jellemző, hogy a vádiratnak is beillő könyvet itthon az Alapjogokért Központ jelentette meg Szánthó Miklós csodálatos előszavával és bajszával –, akkor látható, hogy a Fidesz hosszú ideig használta sikeresen receptként annak a történetét, hogyan lehet egyeduralom köré felépíteni egy egész politikai rendszert. Schabert egyik fő állítása, hogy a kívülállók számára a lehető legnehezebben átláthatóvá kell tenni a szervezeti felépítést, de lehetőleg még a benne dolgozók se tudják pontosan, hol állnak.
Ez a rendszer tizenöt éve nemcsak azt szülte, hogy egymással versengő egységek és szereplők próbálnak minél közelebb kerülni a miniszterelnökhöz, aki kedve szerint váltogatja, épp kire fordítja értékes figyelmét – 2022 után volt idő, amikor tulajdonképpen három gazdasági minisztérium pörgött párhuzamosan, de azt is elég nehéz megmondani, Orbán Balázs és Szijjártó Péter szerepében tulajdonképpen két külügyminiszterünk van-e, vagy gondolhatunk a 2010-es évek híres Lázár-Rogán rivalizálására, stb. – hanem azt is, hogy
a konkrét ügyeknek általában nincs konkrét felelőse.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
