Zene

Minden jó, ha vége jó, egymáséi lettek a Quimby és a PolyGram.

"Pöcs a Fehér Házban? Nem ez lenne az első eset. Megint összetört egy tankhajó, ott van a sugárzás. A szemét. A rovarirtó szerek, a mérgező hulladék, és a szabad vállalkozás ... a kormányzatban a középszerűség uralkodik, és önérdek is. Bajok vannak Izraelben. Mindezek nem puszta tévhitek. Nem ő találta ki őket. Hamarosan klónozni fogják az embriókat, eladásra, hecc kedvéért, meg pótalkatrésznek. Emberek, akik nem termelnek semmi megfoghatót, milliókat keresnek puszta tulajdonváltással. A hidegháborúnak vége lett, de a földön még mindig nincs béke. Semminek sincs értelme, és semmi másnak sem. Az emberek mindenfélét csinálnak, anélkül, hogy tudnák, hogy miért, aztán megpróbálják kitalálni.

"Pöcs a Fehér Házban? Nem ez lenne az első eset. Megint összetört egy tankhajó, ott van a sugárzás. A szemét. A rovarirtó szerek, a mérgező hulladék, és a szabad vállalkozás ... a kormányzatban a középszerűség uralkodik, és önérdek is. Bajok vannak Izraelben. Mindezek nem puszta tévhitek. Nem ő találta ki őket. Hamarosan klónozni fogják az embriókat, eladásra, hecc kedvéért, meg pótalkatrésznek. Emberek, akik nem termelnek semmi megfoghatót, milliókat keresnek puszta tulajdonváltással. A hidegháborúnak vége lett, de a földön még mindig nincs béke. Semminek sincs értelme, és semmi másnak sem. Az emberek mindenfélét csinálnak, anélkül, hogy tudnák, hogy miért, aztán megpróbálják kitalálni.

Nyolcszáz dollár. Nem egy menet került ennyibe, a nyolcéves thaiföldi kislányt örökbe, mindenestül vásárolták meg ennyiért. Sok mindene ugyan nincsen, csak üveges tekintete, tályogokkal teli szájürege és csikkekkel összeégetett teste, nem is venné meg senki, különösen nem a testét elhasználó nyugati turisták. Megvásárlásával egy belga szociális munkás próbált a gyereknek néhány elviselhetőbb hónapot biztosítani az AIDS végstádiuma előtt. A thai kislány aztán egy nemrég magyarul is megjelent könyv főszereplője lett, a szociális munkás pedig a gyermekprostitúció elleni harc egyik legismertebb alakja. Könyve magán viseli az erős felindulás összes stílusjegyét, sorakoznak benne a kérdő- és felkiáltójelek, önismétlő monológok, mégis fontos könyv, és nem csak azért, mert ´96 a pedofília éve volt. Belgium, stockholmi világkonferencia, egri földrajztanárnő, szerencsétlen esetben saját elfojtásaink: tavaly a gyermekekkel űzött szexen szörnyülködött a világ.

Ha egy együttes tagjai tanácstalanul vonogatják vállukat az újságírók kérdésére, hogy hogyan határozzák meg a zenéjüket; ha ugyanez az együttes tizenöt éve dolgozik változatlan sikerrel, kényelmesen, három-öt évenként dobva be új lemezt, új hangzással, akkor nagy valószínűséggel kijelenthetjük róluk, hogy nem érdektelen, amit csinálnak.

Végre egy társaság, végre egy koncert, amit megmutathatok az én külföldi ismerőseimnek. Nem kell a szövegét érteni, nem kell a múltját ismerni, se rokona, se ismerőse - csak úgy egyszerűen jó hallgatni meg nézni. Hallgatni meg nézni, és közben ábrándozni egy kicsit, milyen jó lehet, milyen jó lehetett volna egy ilyen társasághoz tartozni. December 12-e van, este, Korai Öröm-lemezbemutató a Katona József Színházban. Jó színház: utoljára Cseh Tamást láttam benne, és az Európa Kiadót is, valamivel korábban.

Volt először is az a hipnotikus Massive Attack-klip, az Unfinished Sympathy: fekete énekesnő, sátáni Jagger-hangminta a háttérben, végtelen pillanat, mint maga a járda, ahol méltóságteljes léptekkel halad, és miközben hallod, hogy a zene észbontó stúdiómunkával keveredett olyanra, amilyenre, a képen egyetlen rohadt vágás sincs. A korszellem azt diktálta, hogy valamirevaló klipet miszlikbe kell aprítani, ők viszont totál szembementek az MTV egyirányú forgalmával. Ettől kezdve a Massive Attack fogalom, viszonyítási pont, pont.

Fürjes Pétert ne keressük az Új Magyar Irodalmi Lexikonban. Se folyóiratok tartalomjegyzékében.

Paris Trout, miután nyolc pisztolylövéssel leterített egy fekete nőt és egy 14 éves leánygyermeket, ijedtében megőrül, annak rendje és módja szerint megöli anyját, feleségét és saját ügyvédjét, végül önmagát.

A mai ember gondolkodási és nyelvi kategóriái szerint az Újszövetség egyik központi állítása, az Ige testté lett, legalább olyan értelmetlen, mint a címünkben szereplő mondat. Northrop Frye - akit az angolszász irodalomkritika egyik legnagyobb huszadik századi művelőjeként tartanak számon, és akit kevés számú magyarországi ismerője egymás között csak "az öreg Frye"-nak becéz - páratlanul eredeti és nagyszabású vállalkozás keretei között igyekszik valamelyest eloszlatni a jogos értetlenkedést.

Az InterCom videója.

A kérdés nem az, hogy 1996 a botrányok éve volt-e - a közvélemény szemében az év belpolitikai szimbóluma alighanem a Szokai-Tocsik-ügy -, hanem az, hogy miért éppen 1996 lett az. És hogy a botrányokon kívül történt-e még valami itt idén.

Háború jobbára nem volt az idén, a viszonylagos békében volt idő, hogy összeérjenek a dolgok. Az első és a második világ például, amennyiben létezik ilyesmi, egyre több tekintetben árul el hasonlóságot, lassan már azt is nehéz eldönteni, melyiküknek kéne először gratulálni ehhez. Darabolódik a harmadik, tagolódik be Latin-Amerika, Ázsia külön hatalom, Afrikáról meg lassan el kellene dönteni, mi legyen vele.

Látszólag egy év, a gépekben azonban gyorsul az órajel: exponenciális növekedés, bazi nagy forradalom, idén már nem kell magyarázni. Az év embere a számítógép, korunk hőse a rendszergazda, a kedvenc drog az Internet. Ketchup, bomba, mangapornó: 1996, virtuálisan.