Visszaszámlálás (Tricky)

  • Sz. T.
  • 1997. január 9.

Zene

Volt először is az a hipnotikus Massive Attack-klip, az Unfinished Sympathy: fekete énekesnő, sátáni Jagger-hangminta a háttérben, végtelen pillanat, mint maga a járda, ahol méltóságteljes léptekkel halad, és miközben hallod, hogy a zene észbontó stúdiómunkával keveredett olyanra, amilyenre, a képen egyetlen rohadt vágás sincs. A korszellem azt diktálta, hogy valamirevaló klipet miszlikbe kell aprítani, ők viszont totál szembementek az MTV egyirányú forgalmával. Ettől kezdve a Massive Attack fogalom, viszonyítási pont, pont.

Volt először is az a hipnotikus Massive Attack-klip, az Unfinished Sympathy: fekete énekesnő, sátáni Jagger-hangminta a háttérben, végtelen pillanat, mint maga a járda, ahol méltóságteljes léptekkel halad, és miközben hallod, hogy a zene észbontó stúdiómunkával keveredett olyanra, amilyenre, a képen egyetlen rohadt vágás sincs. A korszellem azt diktálta, hogy valamirevaló klipet miszlikbe kell aprítani, ők viszont totál szembementek az MTV egyirányú forgalmával. Ettől kezdve a Massive Attack fogalom, viszonyítási pont, pont.

A klipből nem derült ki, de mára közhely, hogy a Massive Attack bristoli kollektívájának egyik szorgos munkása Tricky volt - rappelt, szövegeket írt, producerként ügyködött az 1991-es Blue Lines és a három évvel későbbi Protection albumokon. Aztán az összeveszés: a zenekar nem tartott igényt egy számára, erre ő lelépett. Meg se állt Londonig, ott underground DJ-ként keresett pénzéből kiadta kislemezen saját maga. Ez volt az Aftermath, Martina (néha Martine) Topley-Bird énekével, akit még a Massive Attack-időkben ismert meg (egyébként van egy másfél éves lányuk). Pár ezer példányt nyomatott belőle. 1994-ben újra kiadták, felkerült Tricky 1995-ös albumára, a Maxinquaye-re is, ami hazai pályán 200 ezer példányban kelt el, a külföld ezt feltornázta félmillióra, a zene pedig, amit a sajtó - merthogy szavakkal dolgozik a szerencsétlen - a triphop címkével ellátott skatulyába gyömöszölt be, a klubvilágból végképp rászakadt a nagyvilágra. Ettől kezdve a szó legszorosabb értelmében értendők a tavaly novemberi Pre-Millennium Tension album sorai: "Azelőtt Trükkös Kölyöknek neveztek... ma szupersztárnak hívnak."

És ettől kezdve Trickynek életrajza is van. Hivatalos, publikus, mégis hihető, sejthetően nincs benne szépítve semmi. Sőt. Épp elég kemény ahhoz, hogy az ember megsejtse, mitől kerül ki ennyire fojtogatóan sűrű zene a keze alól. Született 1968-ban, Adrian Thaws néven. Anyja félig afrikai, félig walesi; amikor a fia négyéves volt, öngyilkos lett. Maxinquaye-nek hívták, ma ott van 500 ezer lakásban és minden normális lemezboltban. Apja Jamaicából tántorgott be. Amikor az asszony kilépett a képből, a fiút és kishúgát saját testvéreire és szüleire bízta - egy viszonylag friss interjú szerint azóta se látták egymást. Tricky nagyvonalú, megérti a fatert, hogy az nem bírta kezelni a problémáit, és gond nélkül elszívna vele egy jointot. A nagybácsik, akik körül cseperedett, jazzt és reggae-t hallgattak, amúgy a védelmi üzletágban tevékenykedtek. Tricky is kis gengszternek indult, megtanulta, milyen érzés a boltfeltörés, de szerencséjére nem sokszor kapták el. Ha nincs rap, talán rács mögött rohad el, így viszont 18 évesen tagja lett a Fresh 4 bristoli rapcsapatnak, ahonnan egyenes út vezetett a Massive Attackhez és a szólókarrierhez. Nem álszerény, prófétának mondja magát (I Be The Prophet EP), majdnem istennek (Nearly God album), vele dolgozni kitüntetés, aki ebben részesül, az már valaki - csak egy hevenyészett névsor: turnén PJ Harvey, lemezen Neneh Cherry, Alison Moyet, Terry Hall, Gravediggaz, Whale meg persze Björk, akinek friss remixalbuma (Telegram; MaNcs, 1996. december 5.), mármint a design, ugyanolyan artisztikusan sejtelmes kék fényben úszik, mint a vele egy időben megjelent új Tricky.

Amilyen tökéletes cím volt személyes okból a Maxinquaye, annyira passzol tartalmilag a Pre-Millennium Tension: háromnegyed óra tömény, ezredvégi feszültség, súlyos és vészjósló, amit csak fokoz a két fő hang közötti kontraszt - Martináé (aki kevesebbet énekel, azt is többször eltorzítva, mint az előző albumon) tündöklően tiszta tud lenni, ha akar, vele szemben Trickyé akárha gégemetszés után szólna. Mondja is, "alig kapok levegőt", aztán ellenkezőjére fordítja Grandmaster Flasht, "ne lökj meg, mert a szakadék szélén állok, nagyon is megpróbálom elveszteni a fejem". Biztos megműtötte magát a keverőpulton, de belejátszhat az asztma is: "Tricky fogja asztma-inhalálókészülékét, mélyen tüdejébe szívja az orvosságot - indul az Option vele készült riportja -, aztán rágyújt egy precízen sodort jointra." Jöhet a millennium.

Sz. T.

Pre-Millennium Tension, 4th and Broadway/Island

Figyelmébe ajánljuk