Lemez

Hyperdub 10.4

  • Velkei Zoltán
  • 2015. január 5.

Zene

Tízéves ün­nepségsorozatának végéhez ért a Hyperdub a 10.4-es válogatással, amely a korábbi, tematikus összeállítások után a 10.1-re reflektál: ismét nagy adag klasszikust mutat be jó pár vadonatúj és kiadatlan zenével együtt. A huszonnyolc felvétel az úttörő brit elektronikus tánczenéről fest hiteles képet disztopikus hangokkal és életidegen ritmusokkal, olyan feledhetetlen momentumokon keresztül, mint a Kode9 & The SpaceApe-féle Love Is The Drug és Cooly G bombasztikus Narstja, de itt van még a Need To Feel Waltontól, és Laurel Halo zseniális Chance Of Rainje sem maradt le.

Ahogyan azonban a 10.1-nél, most is az újdonságok a fontosabbak. Indulásként egy 2009-es, ki­adatlan felvétel csendül fel Burialtől (Lambeth), és van abban valami döbbenetes, ahogy a búskomor melódiájával és fémes 2step ütemével simán maga mögé parancsolja a többi huszonhét zenét. Melyek rá­adásul annak ellenére sem rosszak, hogy szinte csak a másodvonal van most reflektorfényben: Ossie & Phrh egy örökzöld UK funkyt szállít, végre itt van hivatalosan is a Fun­ky­stepz-féle Vice Versa, és Walton is megmutatja újra egy régebbi arcát a rendszerleolvasztó Laser Warral. Kode9, Cooly G és Ikonika is előszedett a régi gépeiről ezt-azt.

Ahogyan annak idején a Warp istenesen meg tudta ünnepelni a saját évfordulóit, úgy remekelt idén a Hyperdub is. S nem véletlen az összehasonlítás: a Hyperdub ugyan nem feltétlenül agyas zenéket ad ki, de szellemiségében méltó módon viszi tovább azt, ami a nyolcvanas évek végén Sheffieldből elindult.

Hyperdub/Neon Music, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.