A londoni lányokból álló kamarapop-együttes debütáló albuma, a Prelude to Ecstasy a brit lista élén nyitott, hamar aranylemez lett, Nothing Matters című daluk pedig nemzedéki slágerré lett. Idén augusztusban a Sziget nagyszínpadán adtak egy remek koncertet, ahol már néhány új dalt is bemutattak. Most itt az új lemez, tehát mindössze másfél évet vártak a folytatással. Első albumuk tele volt hatalmas slágerrel, időnként azonban olyan hatásvadász, már-már musicales megoldások terhelték meg a számokat, hogy egyben kissé tömény volt végighallgatni az anyagot.
Alighanem ők is érezték, hogy még bombasztikusabbá tenni a hangzást nem igazán lehetséges, és a >From the Pyre hangszerelésében sokkal visszafogottabb, persze most is van szimfonikus zenekar itt-ott a háttérben, de szerencsére sokkal kevésbé domináns ezúttal. Dalszerzésében viszont sokkal játékosabb és felszabadultabb ez az album, és erősen merít a 70-es évek zenéjéből: a This Is the Killer Speaking glam-rockos refrénje telitalálat, a Second Best pedig anélkül is eszünkbe juttatná a Sparksot, hogy tudnánk azt, hogy tavaly rögzítettek tőlük egy feldolgozást. A Last Dinner Party második lemeze magabiztosan bizonyítja, hogy nem volt véletlen a felhajtás körülöttük, és úgy tudtak egy érettebb folytatást letenni az asztalra, hogy nem lett kevésbé szórakoztató – szerencsére nem kellett rá öt évig várni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
