A tánc, rendhagyó módon, nem a dallamot, hanem a szöveg ritmusát követi. Mintha nem is páros táncot látnánk, hanem ugyanannak a nőnek két kivetülését: hol az egyik, hol a másik kapja el kacifántos lábmozdulatokkal a verslábakat. Talán túl precíz is a felolvasott sorok mozdulatbéli leképezése. Bánhidi Lilla író-újságíró irodalmi performance-ában három írónő szövegére születik négy zenés és táncos jelenet. Az est hívószavai a test és a kapcsolódás, a csak laza dramaturgiai szálon összefüggő, gyakorlatilag különálló történetek mindegyikében a szöveg szervezi a mozgást.
Tallér Edina prózafelolvasásánál kevesebb a didaxis: szövege jól koreografált és kivitelezett kortárs táncban (Kovács Kinga előadásában) válik képivé. A táncos kitekeredett, szinte már nem is halljuk a szavakat, belefeledkezünk a kifacsart pózok látványába. Bár egyforma hangsúlyt kapnak a színpadon szimultán látható és hallható produkciók, a koncentrációnk ilyen esetekben óhatatlanul egyfelé irányul, így a színpadi történések többi rétege háttérbe szorul. Leginkább a zárójelenetben vész el a szöveg, amikor Bánhidi Lilla felolvasása alatt a táncművészek egyetlen alakzatban vonaglanak az óramutató járásával megegyező irányban, látványosan mutatva fel az est egyértelmű mondanivalóját: egymás nélkül nem megy. Ez az üzenet az egyre individualistább jelenünkben bizonyára elcsépelhetetlen.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
