Visszhang: film

Monsieur Aznavour

  • - ts -
  • 2025. november 19.

Visszhang

Amikor nagypapa szolgálati útra ment, a fekete Volga megállott minden nagyközség minden kisvendéglőjénél, mindegyikben muzsikált valami banda, legtöbbször hosszú hajúak, beatzenét.

Erre van igény, vonta vállát az öreg, de nem nagyon bánta. Egyszer aztán szerfelett felvillanyozva (bár a nagymama ezt máshogy mondta) ért haza az öreg, és nagy hévvel mesélte a köré sereglő onokáknak, hogy valami Napsugár nevű bejzliben a Kalózkapitányt játszotta a zenekar, rendesen franciául, tette hozzá. Gitárral, dobbal – és várta a hatást. Az onokák néztek: faszt akar a tata? Nos, nyilvánvalóan a Robert Surcouf nevezetű hírhedett kalandor viselt dolgait tárgyaló 1966-os francia film főcímzenéjéről volt szó, mely filmet minálunk Kalóz­kapitány cím alatt mutattak be (s nemsokára követte a folytatása, A kalózkapitány újra tengerre száll). A zeneművet pedig egy Georges Garvarentz nevű örmény zeneszerző alkotta, aki történetesen Charles Aznavour sógora volt. Filmünk méltatlanul bánik vele. Jön az ifjú Aznavour kedves nővére elújságolni a tesónak, hogy férjhez megy. De hogy adod be ezt a szüleinknek? Örmény ő is, szeretni fogják. Aztán meg csak az van, hogy Charles menj holnap Georges-zsal gyakorolni, de akkor Aznavour már messzebbre tekint. A dolog végül abban teljesedett ki, hogy Azna­vour érett és szerfelett termékeny korszakát, a múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveit Garvarentz-cel partnerségben hozta tető alá – milyen kár, hogy eddig nem ér el a film, mert abba kell hagyni.

Amúgy meg hurrá, még mindig kitartanak a tök egyforma zenészi életrajzi játékfilmek, épp Bruce Springsteen dobrokol a kapuk előtt, akinek pedig minden mozdulatát dokumentumfilmek őrzik.

Ezek a filmek mind azzal flexelnek, hogy a színész (adott esetben a kiváló Tahar Rahim) maga énekli, amit kell, bár nem hasonlít, de a maszkosok rásegítettek, s úgy hozza a célszemély mozdulatait, mintha ráöntötték volna (lásd még Rami Malek vagy éppenséggel Joaquin Phoenix) – pipa.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?