ÉRZÉK Az emberek is rendelkezhetnek egyfajta „távoli érintés” képességével – állítják tudósok, akik granulált közegbe, például homokba rejtett tárgyak érzékelését vizsgálták robotoknál és embereknél (eredményeiket még egy szeptemberi prágai konferencián prezentálták), és ez alapján úgy vélik: az emberek is képesek közvetlen érintés nélkül érzékelni tárgyakat. Tudnivaló, hogy ezzel a képességgel egyes állatok biztosan rendelkeznek: új kutatásuk során Elisabetta Versace, a londoni Queen Mary University munkatársa és kollégái azt vizsgálták, hogy az emberek rendelkeznek-e hasonló képességgel. A tesztekben részt vevők finoman mozgatták ujjaikat a homokban, hogy megtalálják a rejtett kockát, mielőtt fizikailag megérintették volna. Figyelemre méltó módon az eredmények a parti madarakéhoz hasonló képességet mutattak, annak ellenére, hogy az embereknél hiányoznak azok a speciális csőrstruktúrák, amelyek ezt az érzékelési módot legalábbis érthetővé teszik a madaraknál.
KRÁTER Jól megőrződött becsapódási krátert fedeztek fel kutatók Dél-Kínában egy vastag mállási kéreggel borított gránithegyen – adta hírül a Matter and Radiation at Extremes. A Kuangtung tartományban található Csinlin-kráter a kora alapján fiatalabb, mint 11 700 éves. Habár a Föld geológiai története során számos becsapódási kráter jött létre, a tektonikus aktivitás és az intenzív felszíni mállás miatt a legtöbb ősi kráter erősen erodálódott, deformálódott vagy teljesen betemetődött. A mai napig világszerte körülbelül 200 becsapódási krátert azonosítottak, ezek közül Kína területén belül korábban csak négy becsapódási krátert jelentettek, amelyek mindegyike az ország északkeleti régiójában található. Dél-Kínát ezzel szemben trópusi és szubtrópusi monszun éghajlat jellemzi, bőséges csapadékkal, magas páratartalommal és magas hőmérsékleti viszonyokkal, amelyek elősegítik az intenzív kémiai mállást.
ARC Neandervölgyi DNS-vizsgálata révén próbálta megérteni az emberi arc fejlődését és evolúcióját egy kutatócsoport: Hannah Long, a University of Edinburgh tudósa és kollégái a Developmentben közzétett cikkükben bebizonyították, hogy a neandervölgyi DNS egyik régiója jobban aktiválja az állkapocs kifejlődéséért felelős gént, mint az emberi megfelelője. Ezzel valószínűleg sikerült feltárni a neandervölgyiek nagyobb alsó állkapcsának egyik lehetséges okát. A neandervölgyi genom 99,7 százalékban megegyezik a modern emberek genomjával: mind az emberi, mind a neandervölgyi genom körülbelül 3 milliárd bázispárból (azaz „betűből”) áll, amelyek fehérjéket kódolnak és szabályozzák a gének aktivitását, ami a külcsínt befolyásoló régiók megtalálását olyanná teszi, mintha tűt keresnének a szénakazalban. A kutatók megalapozott elképzelésük alapján a genom azon régiójában kutakodtak, amely az ún. Pierre Robin-szekvenciához kapcsolódik: ez arról a szindrómáról kapta a nevét, amelynél az alsó állkapocs aránytalanul kicsi. Az emberi és a neandervölgyi genom összehasonlítása nyomán a kutatók azt találták, hogy ebben a nagyjából 3000 betű hosszú régióban mindössze három egybetűs különbség volt a fajok között. A DNS ezen régiója nem tartalmaz ugyan géneket, de ez szabályozza, hogyan és mikor aktiválódik a SOX9 nevű gén, amely az arcfejlődés folyamatának kulcsfontosságú koordinátora.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
