rés a présen: Hogyan telt az idő a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetemtől a budapesti Trojka Társulatig?
Nagy Dóra: Hirtelen ötlettől vezérelve felvételiztem Vásárhelyre. Vágytam valami új impulzusra. Spoiler: kaptam belőle bőséggel. Az első három évemet bábszakon töltöttem Máthé Rozi osztályában, a mesterit prózai színész szakon végeztem, ahol B. Fülöp Erzsébet volt az osztályfőnököm. Felszabadító öt év volt. A mesterivel párhuzamosan a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban voltam társulati tag. Öt évet töltöttem ott, és ezek az évek erőteljesen meghatározták azt, ahol most tartok. Ott dolgoztam először Gyulay Eszterrel és Mucsi Zolival a Guppi című előadásban, meg Bereczki Csillával a többi közt a Csomótündérben. Az első trojkás előadásom is ott születhetett meg, az O. márkiné, egy koprodukció Temesvárral a Trojka alapítója, Soós Attila rendezésében. Elképesztő feladatok voltak ezek egyetemistaként. Mind fontos munka volt, és olyan barátságok születtek, amelyeket azóta is élvezhetek.
rap: Mi volt a legnehezebb feladatod?
ND: Az talán most van, független alkotóként, mert már kénytelen vagyok magamra mint felelős felnőttre tekinteni, és az anyagi biztonság hiánya ezért jelenleg sok fejtörést okoz. Viszont ezt a szabadságot – és az ezzel járó örömöt, hogy azt csinálom, amit szeretek, azokkal, akiket szeretek – nem hiszem, hogy el akarom engedni.
rap: Új előadásra készülsz Gryllus Dorka rendezésében, Csak jöttem szólni, hogy megyek címmel. Miről szól, és hogyan készül ez a zenés dühmonológ?
ND: Most dolgozom másodjára Dorkával úgy, hogy ő rendez. Ezt a darabot először olyan három éve említette nekem, amikor a szx_mchn, avagy a vágyaink meghurcoltatása című előadást próbáltuk, amelyet az Alteregóban játszottunk. Nem vettem komolyan, ő viszont igen. És most itt tartunk. Elég flottul dolgozunk Dorkával, és ebbe Gryllus Ábris zeneszerző is könnyedén beszállt. A történetünk alapvető kérdéseket boncolgat a származásról, az identitásról, a vágyakról. A kimondatlan sérülésekről beszélünk, azokról, amelyeket csendben hordozunk. Meg arról, hogy mi történik, ha ez a pohár egyszer csak betelik? Nálunk az van, hogy dühbe gurulunk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
