Zene
Fő csapás (Nick Cave & The Bad Seeds: B-Sides & Rarities)
Azoknak a gyűjteményeknek, amelyek kislemezek B oldalaiból és/vagy ritkaságokból állnak össze, nem szokásuk lényegesen megváltoztatni az előadójukról alkotott képet...
Lábhoz visz (Herbaliser: Take London)
A Herbaliser-kollektíva olyan, mint egy nagy család: zenészek, vokalisták és dj-k békés, alkotó kommunája...
Nő és sírás (Rita Marley és a C# Sharp)
Chris Martin, a Coldplay frontembere azt nyilatkozta valahol, hogy nem következett volna be a második világháború, ha Hitler Bob Marleyt hallgat és marihuánát szív.
Álom volt csupán (Gyöngyösi Levente: A gólyakalifa)
Az embernek mindig legyenek álmai! Csak persze ne olyasfélék, mint Tábory Elemérnek, Babits boldogtalan regényhősének.
Metadonna (Olivier Assays: Tiszta)
Nem kell különösebben sok energiát ölni a keresgélésbe, ha a filmkészítők bűvészboltjában a droggal küzdő ember nyavalyái és a gyermekét innen-onnan visszaszerezni akaró anya nehézségei után kutatunk.
A világszellem árnyéka (Dennis Oppenheim kiállítása)
Az elmúlt napok kiállítási programjait tallózva az ember örömében - vérmérsékletétől függően - vagy a szívéhez, vagy a whiskysüvegéhez kapott...
A boltív nem pihen (Két építészettörténeti könyv)
Ha készülne egyszer magyar "Enciklopédia", akkor az átfogó építészettörténeti szócikkekhez fel kellene támasztani Szentkirályi Zoltánt: csakis ő írhatná meg őket.
A korral jár (Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete)
A kisregényt 2004 októberében ismerhette meg a spanyolul értő közönség, és a magyar kiadás (eredeti címlappal!) sem váratott sokáig magára.
Grófi szérűn (Ablonczy Balázs: Teleki Pál)
Az idén volt hatvannégy éve, hogy golyót röpített a fejébe - ám gróf Teleki Pál, ha csak a róla folyó diskurzus intenzitását szemléljük, még most sem nyugodhat a sírjában.
World music: ilyen
még nem volt: városi blueszúzda, kortárs lapp joik, régimódi fado és egy törékeny gerle - most aztán megmondjuk a tuti frankót...