A boltív nem pihen (Két építészettörténeti könyv)

  • Halasi Zoltán
  • 2005. június 9.

Zene

Ha készülne egyszer magyar "Enciklopédia", akkor az átfogó építészettörténeti szócikkekhez fel kellene támasztani Szentkirályi Zoltánt: csakis ő írhatná meg őket.

Ha készülne egyszer magyar "Enciklopédia", akkor az átfogó építészettörténeti szócikkekhez fel kellene támasztani Szentkirályi Zoltánt: csakis ő írhatná meg őket. Egy kötetben kézbe vehető, súlyos papírra nyomott, új kiadású "világtörténete" nemhogy nem avult el az elmúlt negyedszázadban: inkább még nőtt a fénye! Szabatos fogalomhasználata beszélni tanítja az építészetről csak dadogni tudót, mértéktartó következtetései valódi ízlés alapjait vetik meg. Szentkirályi könyve sehol sem görnyed meg a roppant tudás terhe alatt, úgy boltozza fel kultúráról kultúrára tér és tömeg, természet és kultusz, lépték és anyag viszonyát, hogy a súly lebegni látszik, akár a Hagia Sophia kupolája. Szentkirályi tekintete finom endoszkóp módjára belülről közvetít, az építés történetének érrendszeréből: követhetjük például a széltében hosszú szentély, az ún. harántcella közel-keleti vándorútját Hammurabi palotájától a kora keresztény kopt és szír templomokig. Képzeletben összevethetjük a kultusz központi építményéhez vezető, szakrális melléképítményekkel szegélyezett felvonulási útvonal, a "Szent Út" óegyiptomi, olmék, angkori stb. változatait európai megfelelőikkel: a barokk kor után végül is

Mussolini alatt

kiépült, az Angyalvártól a Szent Péter-bazilika előteréhez vivő római Via Conciliazionéval, a kelet-berlini Karl Marx alléval vagy ennek bukaresti édestestvérével, a Boulevardul Poporuluijal Ceau¥escu idejéből. Megtudhatjuk, hogy az antik görög templomok homlokzatán azért állt legfeljebb nyolc oszlop, mert az emberi szem ennél többet már nem tud egymáshoz viszonyítani, vagyis az oszlopok nagyobb szám esetén elveszítenék individualitásukat és ezáltal alkotó szerepüket a kollektív egész megformálásában. Ugyanilyen világfelfogásbeli oka van annak, hogy az indiaiak az iszlám térhódításáig csak álboltozatot alkalmaztak barlangtemplomaikban: a boltív ugyanis a benne szüntelenül munkáló erők miatt "sosem pihen", vagyis mintegy szembefeszül a nirvána végső nyugalmával. A rómaiak által feltalált enteriőrt előbb a keresztény templomok hasznosították, a természettel szemben a hit realitását vetítve az ember köré, majd ugyanez a kifelé lezáruló tér az individualitás kialakulását segítette elő.

Ez utóbbi folyamat polgári szakaszát, illetve annak az építészet történetében a barokk és a Bauhaus közé eső időszakát tekinti át a Déry-Merényi szerzőpáros könyve. Míg Szentkirályi folyamatosan tekereg velünk a glóbusz épített világának térképén, egybeolvasztva tárgyszerű épületleírást és szakvéleményt, apró dózisokban beadott kortörténetet és létfilozófiai segédmagyarázatot, addig a szerzőpáros korstílusról korstílusra lépkedve meg-megáll, nagy ívű előzetessel kezdi, amelyben az ízlésváltozást társadalomszociológiai és technológiatörténeti kommentár kíséri, s ezután kalauzol bennünket az adott építészeti irány nemzeti változatai, vagyis a konkrét épületek (esetenként tervek) felé. Olyan ez, mintha az épített Európa egy nagy város volna, és mi térről térre haladnánk, fő- és mellékutcákra le-letérve. Végigkísérhetjük, miként parádéztak

az esős északon

a mediterrán antikvitás építészeti formaruháiban a XIX. századi középületek, miként lett a politikai és szakrális reprezentáció járványszerű kifejezője a görög oszloprend, a római kupola és a diadalív (harcos republikánusok és monarchisták, rajongó wotanisták és pápisták egyaránt büszkélkedtek vele), miként vetítette előre a kontinentális háború árnyékát az egyes országok közterein, útjain és épületkompozícióin eluralkodó imperiális lépték (elég csak Bécs, München, Berlin, Párizs, Szentpétervár és Budapest klasszicista épület- és térkompozícióira gondolnunk).

A Déry-Merényi-féle kalauz erőssége az ipari háttér felrajzolása: a vasiparé vagy a beton előállításáé vagy az üveggyártásé. De ugyanilyen lebilincselő a tetőszerkezetek előbbiekkel összefüggő átalakulása: hogyan növi ki magát például a középkorias fedélszék "állószékesből" "kettős függesztőművessé" vagy "vonóvasas összetetté": tessék felmenni a padlásra, és megvizsgálni a torokgerendát, a cimborakötőket, és elképzelni, merre is futnak az erők, mi adja a vállát minek - végül ezekből a statikai alapképletekből bomlanak ki a pályaudvarok fölött ívelő hatalmas vasszerkezetek.

A szerzőpáros stílusa kevésbé csiszolt, némely következtetésük vitatható (ha csak építész írhatna az építészetről, mint mondják, akkor Puskás Öcsi lenne a legnagyobb futballriporter és nem Szepesi), társadalomtörténeti betéteik olykor sémaszerűek, de így is gazdagon érzékeltetik az építészet szociális begyökerezettségét és a tömegtársadalmak korával beköszöntő eltanácstalanodását. Ugyanakkor, mivel könyvük kisebb területet fog át, a Szentkirályiénál pontosabban tudják megrajzolni egyes motívumok hatástérképét: nincs érdekesebb a művészetben, mint követni, hogyan válik mintává valami, hol nyer új változatokban friss életet, hol fárad ki, hol válik üres klisévé. Nagy példa erre az eklektika, amely csak visszamenőlegesen, a panelfalanszterek felől nézve látszik nemesnek, esztétikai hozadéka valójában a nullával egyenlő, és ezzel az utca-, homlokzat- és lakásképével határoz meg bennünket, akik járjuk, nézzük és lakjuk. A figyelmes laikust a városi víztisztító rendszer fejlődése is lenyűgözné, nemkülönben a szöggyártás ismertetése, csak ne érnék oldalról oldalra a szöveghiba bosszantó bolhacsípései! Kár, hogy a kiadó, amely igazán nívós könyvek egész sorával rukkol elő mostanában, e helyütt elmulasztotta a szöveggondozást.

Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete, Terc Kiadó, 2004, 644 old., 5800 Ft + áfa; Déry Attila - Merényi Ferenc: Európai építészet 1750-1918, Terc Kiadó, 2004, 479 old., 7800 Ft + áfa

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.