Pordizsi - Turbonegro, Incubus, Prodigy, Hives

  • - 4ray -
  • 2005. június 2.

Zene

Jó magyar módra hadd kezdjem egy kis nyafival.
A hazai fesztiválszervezők igazán megspórolhatták volna ezt a kiruccanást a sógorokhoz, ha ezt a három zenekart lekötik valamelyik nyári rendezvényünkre, hiszen jók, trendik, aktuálisak, közönségkedvencek. "A távolság nem több, mint Budapest és Debrecen között!" - áll minden irónia nélkül a fesztivál magyar weboldalán, ám ez még mindig nagyobb a kelleténél.

De elég az okoskodásból, lássuk, miért is volt ott kicsiny kontingensünk az Aerodrome rockfesztivál első napján, ha már ott volt. Koncerteket nézni, mi másért, hiszen a negyveneurós napijegy, az egykori K. u. K. repülőtér helyén kialakított sivár és lehangoló helyszín, a fejmagasságig felverődő por és az egy négyzetméterre jutó részeg osztrák fiatalok sűrűsége nem éppen vonzó hívószavak. Ráadásul a tavalyihoz képest feleakkora alapterületű fesztivál grundján a koncerteken kívül amúgy sem lehetett mással foglalkozni, így a közönség aktivitása a zene ilyen-olyan mértékű élvezetére és a mértéktelen sörivásra szorít-kozott. Szóval, a nagyszínpadon a sort (meg a sört, de tényleg) fél nyolckor, még vakító napsütésben a kilencvenes évek elején alakult norvég Turbonegro nyitotta, az együttes, amelyik leginkább "trash metalt" játszik, és amelyik álsátánista, álhomokos kiállásával, a glamet, a punkot, a szőrös tökű rockot és a klasszikus metált ötvöző bulizenéjével joggal kultstátusba került az utóbbi években. Sajna, a frenetikusnak mondott produkciójukat itt kiherélte a nappali világosság és a jelmezeik hiánya, no meg a sótlan osztrákok passzivitása. Így magukat is alig tudták izgalmi állapotba hozni, még az I Got Erection című himnuszuk is ernyedtre sikerült. A Turbonegro ennek ellenére levett minket a lábunkról: igazi direktbunkó, agyatlan szórakozás, egy kisebb színpadon, kicsit több nyitottsággal és humorérzékkel, főidőben remekül működött volna.

A programelosztás másik baklövése is egy skandináv zenekart érintett, mégpedig a fél tizenegytől játszó The Hivest, aminek viszont simán a nagyszínpadon lett volna a helye, s nem abban a pecsányi hangárban, ahol az "alternatív" zenekarok vol-tak műsoron. A svédeknél a fehér öltöny-fekete ing egyenruha sem hibádzott, és a közönség is maximálisan vevő volt rájuk. Nem is lehetett volna másként, a Stoogest a korai Stonesszal egyszerre megidéző Hives egészen egyszerűen ellenállhatatlan, az énekes-frontpáva Howlin' Pelle Almqvist az egyik legnagyobb dumagép, aki bárkit a zenekara hatása alá von - micsoda szerencse, hogy ők jönnek a Szigetre!

A Kaptárokat megelőzően a nagyszínpadon az amerikai Incubus játszott: tökéletes hangszeres tudás ide, kristálytiszta élő megszólalás oda, azért az meglepő, hogy nagyobb sikere volt ennek az emós, fúziós nu-metalnak, mint a Turbonegro "őszinte", kemény, mocskos rockjának - talán a sötétség és az egyre kapatosabb hangulat miatt, ki tudja? Ugyanakkor azon már nem csodálkoztam, hogy a Duran Duran Hungry Like A Wolfjának üdítő feldolgozására kb. csak mi mozdultunk be (generációs szakadék, sótlanság estébé). Tulajdonképpen nem lehet rosszat mondani az Incubusra, esetleg annyit, hogy a dj-jük csak belerondított az egyébként feszes és kidolgozott, bár mérsékelten magával ragadó zenéjükbe.

A kidolgozottság nem volt jellemző a nap fő attrakciójára, a Prodigyre sem. A brit "hard dance" formáció - nagyjából az egyetlen az elektronikus színtérről, amelyiknek nem kell tartania a rockerek lincselésétől - lemezen igen aprólékos, fifikás zenéjét élőben a vezér Liam Howlett a hatáskeltő elemekre redukálta, lásd: hangrobbanást előidéző basszusok, földbe döngölő dobgroove-ok, baljós, éles szirénahangok a kiállásokban, na meg az impozáns fenevad külsejű (fekete szoknyaruhában, fehérre lakozott körmökkel és a szeme vonalán fehér vuducsíkkal vadító) MC Maxim közönséghergelése, amihez extraként járul egy tök felesleges élő dobos, egy sokszor alibiző gitáros és a punkosra fazonírozott Keith, akinek a szerepe a Firestarter kivételével az idiótán mozgó és gesztikuláló, komikus táncos-animátorra korlátozódott. Jelzésértékű, hogy a 91-94 közötti (legjobb) korszakot "megtagadva", illetve onnan csak az Out of Space-t előrángatva, kizárólag a két utolsó lemezük (az áttörést hozó The Fat of the Land és a visszatérő nagy bukta Always Outnumbered, Never Outgunned) anyagából áll a programjuk, amely ugyan a rakkenroll állatot nem csalja elő az emberből, de egy kiadós adrenalinfröccsel felér.

Aerodrome Rock Festival, Wiener Neustadt, Ausztria, május 26.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.