A korral jár (Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete)

  • E.S.
  • 2005. június 2.

Zene

A kisregényt 2004 októberében ismerhette meg a spanyolul értő közönség, és a magyar kiadás (eredeti címlappal!) sem váratott sokáig magára.

A kisregényt 2004 októberében ismerhette meg a spanyolul értő közönség, és a magyar kiadás (eredeti címlappal!) sem váratott sokáig magára. Hőse magányos úriember, aki kilencvenedik születésnapjának előestéjén elhatározza, hogy a nagy eseményt méltóképpen ünnepli meg: egy szűz kamasz lánnyal tölti az éjszakát. Bizony, íme a hamisítatlan márquezi szerelemhimnusz receptje. Sőt, aki bármit olvasott már a mestertől, annak a további frivol hozzávalók sem okozhatnak meglepetést: emberünk, aki eleddig csak a szükséges mértékben érintkezett a nőkkel - minden szeretőjének fizetett, ha kellett, ha nem -, élete első szerelmét éli át a Valeriána-mámorban alvó, éretlen szépség iránt. Akit újra meg újra felkeres, és mindig érintetlenül hagy, persze nem szánalomból és nem is hajlott korából adódóan, hanem azért, mert boldoggá teszi az öntudatlan lány társasága. A szerelem megvilágítja elméjét, rájön, milyen ember ő valójában, és mi az élete értelme, valamint elsöprő népszerűségre tesz szert kedélyállapota ihlette szenvedélyes tárcái révén, melyeket a helyi napilapnak ír. A történet fontos karaktere még Rosa Cabarcas, a leányt kiközvetítő madám, aki minden követ megmozgat, hogy szegényebb vagy befolyásosabb pácienseinek igényeit megfelelően kielégítse, és aki ily módon maga is jelentékeny hatalomra tesz szert. "Te vagy az egyetlen liberális, akinek ebben a kormányban szava van" - mondja neki a máskülönben névtelen hős.

García Márquez nem ítélkezik fölötte, de nem tanúsít megértést sem iránta, a korának kijáró tiszteletet sem adja meg neki. Ellenkezőleg: többször elhangzik, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát, és valóban, a kor látszólag semmilyen fizikai vagy szellemi hátrányt nem jelent, hősünk társasági életet él, koncertre jár, biciklizik, és még a szegény bakfis is ugyanazt a lemezt hallgatja, amit ő fiatalkorában. Vajon ilyen kifinomult igényű volna az egyszerű kolumbiai nép? Mindegy, ez itt egy fikció, és egyébként is az öregúr szemszögéből látunk mindent, nem kötelességünk tehát hinni neki. Kicsit szkeptikusan olvasva rögtön hitelesebbé is válik a szöveg, és a végére már majdnem teljes is lesz az illúzió: szinte látjuk az elbeszélőt, amint ott ül velünk szemben az anyjáról rámaradt ház teraszán, és enyhén önironikus flegmával meséli az életét.

Feltűnő a narratíva egyszerűsége a korábbi García Márquez-regényekhez képest. Nagyon kevés a karakterszereplő, ezek is csak egy-egy pillanatra bukkannak fel a történetben. Mellékszál szinte egyáltalán nincs: a macska epizódja vagy az ifjúkori visszaemlékezések mind a fősodorba áramlanak bele, mindegyik szerepeltetése tökéletesen megalapozott a cselekmény szempontjából. A karakterek - a korábbi nők, a lap szerkesztője, a rajongók tömege - passzív résztvevők, és közülük is a legkiszolgáltatottabb maga a kislány, aki mindvégig alszik, amikor a színen van. Maga a hősszerelmes csak fokozatosan válik a puszta szenvedély alárendeltjévé. (Mulatságos, amikor elvakult féltékenységében lebüdöskurvázza imádata tárgyát, noha ő maga tette azzá.) A cselekmény szokatlan egyszerűsége azonban korántsem jellemző a nyelvre, e téren a megszokott arzenálban részesülhetünk. Nyers szókimondás, szemérem és szemérmetlenség nélkül, megfűszerezve egy sor archaizmussal és metaforikus tömörítéssel: "A termést a boltjában vásárló kiskorú lányok közül gyűjtötte be: bevezette őket a mesterség rejtelmeibe, aztán jól kifacsarta őket, míg át nem kerültek a Fekete Eufemia történelmi múltú bordélyházába, ahol a kitanult kurvák cudarabb élete várta őket." Székács Vera, mint mindig, most is tökéletes partnere a szerzőnek, pontosan és szabatosan fogalmaz, cseppnyi lazaság vagy figyelmetlenség sincs a magyar szövegben.

Magvető, 2005, 103 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.