Fő csapás (Nick Cave & The Bad Seeds: B-Sides & Rarities)

  • m.l.t.
  • 2005. június 9.

Zene

Azoknak a gyűjteményeknek, amelyek kislemezek B oldalaiból és/vagy ritkaságokból állnak össze, nem szokásuk lényegesen megváltoztatni az előadójukról alkotott képet...

Azoknak a gyűjteményeknek, amelyek kislemezek B oldalaiból és/vagy ritkaságokból állnak össze, nem szokásuk lényegesen megváltoztatni az előadójukról alkotott képet, inkább a keménymagos rajongóknak kedveskednek, s persze a kiadók malmára is hajtanak egy kis lét, hiszen nem igényelnek különösebb befektetést. Nick Cave és a Bad Seeds - három CD-t tartalmazó - gyűjteménye hallatán sem fogunk mást gondolni Cave-ről, mint eddig, és a rajongóknak is nagyon jó lesz közben, ami pedig a kiadó malmát illeti, láss csodát, a három CD egy lemez árán kapható. Persze a B-Sides & Rarities megkaparintása mellett korántsem ez a legsúlyosabb érv.

Én úgy látom, Nick Cave ma már nem annyira divatos, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, de nekem ezzel nincs bajom: így legalább még inkább "magáért beszél", hogy a "B oldalai" felől is megkérdőjelezhetetlen az életműve. Ez a gyűjtemény ugyanis azzal a "rácsodálkozással" hallgatható bő három órán át, hogy azok a számok, amik lemaradtak a "tisztes" soralbumokról, simán rájuk férhettek volna, minden további nélkül. Cave-nél nincs különbség a "fő csapás" és a "reszli" között.

Ha az ember ötven ritkábban hallott Nick Cave-felvételt hall, könnyen lehet, hogy egyből rubrikázni kezd. Nézzük csak. Itt vannak a feldolgozásai: (többek közt) Neil Youngtól a Helpless, Cohentől a Tower Of Song és - bár A oldalon volt - a Shane MacGowannel közös What A Wonderful World. Hál'isten, az akusztikus verziók sem maradtak el: mihez is kezdhetnénk ugye a Jack The Ripper vagy a Mercy Seat nélkül. A filmekhez írt dalok ugyancsak kipipálhatók, ezek jobbára Wendersnél landoltak, úgymint az I Feel So Good, a Till The End Of The World és a Sacciels Song. A valódi izgalmat persze azok a számok jelentik, amikhez nem nagyon férhettünk eddig: például az olyan - rádióstúdiókban rögtönzött - élő felvételek, mint az O'Malley's Bar és a God's Hotel vagy a koncerteken vékonyka flexilemezeken terjesztett Rye Whiskey és Scum, arról nem beszélve, hogy összeállítható egy "a kutya sem hallotta még" sorozat is, benne a Sheep May Safety Graze, az Opium Tea, továbbá egy ausztrál countryfeldolgozás, There Is No Night Out In he Jail címmel.

Persze az is elképzelhető, hogy a Bad Seeds első (ritka) húsz évébe rubrikázás nélkül feledkezzen az ember, már ha teljesen egészséges, de legalábbis nem szakmabeli. Egy alkalommal nekem is majdnem sikerült. De akkor is jegyzetelnem "kellett": kuriózum gyanánt feltűnt például, hogy két számban Tracy Pew - aki Cave korábbi zenekarában, a Birthday Partyban játszott - basszusozott, és hogy a Bad Seedsből tavaly kivált Blixa Bargeld korábban is elég sokat "mulasztott", és hogy Cave kötődése a blueshoz megérne még egy terjedelmesebb misét.

És hogy lényegében példásan szerves, önazonos, személyes az egész doboz.

Úgyhogy mondom, tessenek szépen bespájzolni, nehogy már ne érjen meg hat rugót. Aztán csak két hónap kell, és folyt. köv. a Szigeten...

Mute/EMI, 2005

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.