Zene

Könyv: Hamisopera (Tolnai Ottó: Költõ disznózsírból )

1998 márciusában Parti Nagy Lajos hatnapos életútinterjút készített a vajdasági Palicson élõ Tolnai Ottóval. A beszélgetés elhangzott a Magyar Rádióban, majd jóval késõbb, 2003 folyamán az elsõ három nap anyagát közölte a Jelenkor folyóirat.
  • Tamás Zsuzsa
  • 2005. február 24.

Design: Mi az ábra? (Pesti programfüzetek)

Most már három, centire azonos méretû, ingyenes mûsorajánló újságból választhatunk kulturális programokat magunknak. Hogy konkurensek esetében a méretazonosság vagy az eltérõ formák a hasznosabbak - nehezen eldönthetõ. A Pesti Est volt az elsõ, amely a díjmentes reklámkiadványok sikere nyomán "kapcsolt" (1993), hirdetési bevételekbõl fedezte a költségeit, és háttérbe szorította az évtizedek óta árusított Pesti Mûsort.
  • Szõnyei György
  • 2005. február 24.

Kiállítás: Fehérben, fényben (József Attila-emlékhely)

Nem lesz nagy, látványos és átfogó József Attila-kiállítás az emlékévben, pedig tobzódni lehetne a tartalmakban. A századfordulós proletár-Budapest. Diákélet a húszas évek Magyarországán. Pszichoanalízis, baloldali munkáskultúra, bármi és minden együtt. Dokumentumhegyek, enteriõrök, szellemes rekonstrukciók, élettõl duzzadó korabeliség, tomboló interaktivitás, mindez nem lesz. Talán jobb is, mert még az volna a címe: "Költõnk és Kora"? És átitatná az álpolitikai méricskélés szánalmas huzavonázása? Marad hát, ami volt: az aprócska emlékhely a szülõházban.
  • - kovácsy -
  • 2005. február 24.

Film: Vasorr és vaskalap (Marc Foster: Én, Pán Péter)

Well, well, úgy rémlik, ebben az utcában is jártunk már. Aggodalomra persze semmi ok, ennyi Edward-korabeli felöltõ és elegánsan lóbált sétapálca - csakis a szívünknek oly kedves századfordulós Londonban rakhatott ki H. G. Wells idõgépe
  • - köves -
  • 2005. február 24.

Lemez: A kávé keserû (Cinque Cento: Lake Shore Drive)

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a norvég nép és kultúra jelentõs érdemeit - már amennyiben korunk igényesen szórakoztatózenei felhozatalát tekintjük. Tudjuk, ha egy lelkes zenefogyasztó úgy egy-másfél évtizede megpróbált jó erõsen a norvég zene absztrakt fogalmára koncentrálni, javarészt csak az amúgy érdemdús A-Ha meg a nem kevésbé markáns (alkalmanként egymás agyából falatozó, huszonnégy késszúrással gyilkoló, templomgyújtogató) helyi satanista black metal zenekarok juthattak eszébe, ami mindenképpen durva, sztereotip és leegyszerûsítõ.
  • - minek -
  • 2005. február 24.

Lemez: "Ugyanaz a lemez" (The Rough Guide to Astor Piazzolla)

Astor Piazzolla több mint negyven albumot készített a haláláig, de '92 óta is jelen van. Feldolgozta Gidon Kremer, Daniel Barenboim, Grace Jones és a Gotan Project - elérhetõ a "jobb helyeken" és a diszkókban. A fanatikusokat a kiadatlan felvételei tartják lázban, az óvatosabb (vagy kezdõ) duhajoknak válogatásokat gyúrnak belõle.
  • F. D. J.
  • 2005. február 24.

Lemez: Szépre emlékezik (Putumayo presents Kermit Ruffins)

Ez a lemezismertetõ nem arról próbál szólni, hogyan született meg a dzsessz New Orleansban, hanem arról, hogy hogyan nem halt meg. De egy bekezdésnyire muszáj megidézni a XX. század elejét is, ezen nem spórolhatunk.
  • m. l. t.
  • 2005. február 24.

Hét kis kritika

koncert Anastacia Három dolgot szoktak mondani róla. Leggyakrabban, hogy egy fehér nõ - fekete hanggal.
  • 2005. február 24.

Kiállítás: Nem jön vissza soha már... (FMK - azok a nyolcvanas évek)

A Kogart (Kovács Gábor Művészeti Alapítvány) előkelő Andrássy úti székházában, ahol 1960-tól a kilencvenes évek középéig a Fiatal Művészek - leharcolt állapotú - Klubja üzemelt, egy csoportos kiállítás erejéig a "legendás" múltba révedhet bele a látogató.
  • Dékei Krisztina
  • 2005. február 17.

Búcsú és megérkezés

Különös műsort állított össze Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok élén.
  • Csont András
  • 2005. február 17.

Lemez: Hallelúja (The Klezmatics with Joshua Nelson & Kathryn Farmer: Brother Moses Smote The Water)

Az elmúlt tizenöt évben (szerencsére) elegendő Klezmatics-koncertet és -lemezt hallottam ahhoz, hogy újra és újra leírhassam: a világ legjobb klezmerzenekarának tartom. Rogyásig. Tudom persze, az ilyen elragadtatott kifakadásokban éppen annyi elfogultság rejlik, hogy ne lehessen őket komolyan venni; de ha egyszer a Klezmatics tényleg a világ legjobb klezmerzenekara, akkor fölösleges ezzel maszatolni. Egyébként meg, mintha egyre több forrásból lehetne ugyanezt olvasni... - én legutóbb a manhattani Zsidó Örökség Múzeuma producerétől, aki (ötletgazdaként) a Brother Moses... fülszövegét írta.

Lemez: Vagy mégse...? (The Lost Chords)

Ez az új Carla Bley-kvartett neve, s egyben ezzel a címmel jelent meg a legutóbbi albuma. Pedig a hölgy már elég régen kergeti az elveszettnek hitt akkordokat. Mint zongorista, orgonista, zenekarvezető s elsősorban mint komponista, hangszerelő.
  • 2005. február 17.