Könyv: Hamisopera (Tolnai Ottó: Költõ disznózsírból )

  • Tamás Zsuzsa
  • 2005. február 24.

Zene

1998 márciusában Parti Nagy Lajos hatnapos életútinterjút készített a vajdasági Palicson élõ Tolnai Ottóval. A beszélgetés elhangzott a Magyar Rádióban, majd jóval késõbb, 2003 folyamán az elsõ három nap anyagát közölte a Jelenkor folyóirat.

1998 márciusában Parti Nagy Lajos hatnapos életútinterjút készített a vajdasági Palicson élõ Tolnai Ottóval. A beszélgetés elhangzott a Magyar Rádióban, majd jóval késõbb, 2003 folyamán az elsõ három nap anyagát közölte a Jelenkor folyóirat. A rádiós, illetve a folyóiratközlés között Tolnai komoly munkát végzett, újragyúrta, fölül- és szétírta az "eredeti" beszélgetést, és ehhez képest a 2004 végén megjelent könyv megint csak erõsen átdolgozott szöveg. Mindez arra utal, hogy ezt a folyamatosan áramló, állandó keletkezésben lévõ monológot befejezni nem, csupán megakasztani lehet; a nyomtatásban megjelent változatok egy-egy pillanatfelvételt rögzítenek. Ha úgy tetszik, maga a kötetkiadás is erõszakot tesz az emlékezet világépítõ munkáján azáltal, hogy egyetlen pillanatát könyv formájába fagyasztja. Nagy baj azért nem lett belõle: a Költõ disznózsírból elnyerte a 2004. év legjelentõsebb könyvének járó Magyar Irodalmi Díjat, és a figyelem fókuszába emelte a kortárs magyar irodalom egyik legkülönösebb, nagy formátumú életmûvét.

Ez a csapongó, folyton terjeszkedõ interjúfolyam ugyanis Tolnai mûvészetének a középpontjába kalauzol bennünket. E mellérendelésekkel dolgozó, központ nélküli (vagy többközpontú), kifejezetten fecsegõ beszéd - amelynek a vezérlõ elvét Tolnai hol a rizóma filozófiai fogalmával, hol a karfiol vagy

a csicsóka

költõi metaforájával azonosítja - nem egyéb, mint a formátlanság médiumán keresztül megjelenõ forma kalandja: "megpróbálom kikerekíteni, legalábbis utalni a kerek (klasszikus) formára, de úgy, hogy a radikálisan ellentétes elemeket benne hagyom, mint ahogyan olykor az orvosok felejtik betegeikben a tût, az ollót, mindenesetre szeretem zsákba varrni az embert a farkassal, illetve, mint mondani szoktam, magamat magammal, s aztán úgy vízbe dobni az egészet, figyelni, hogyan úszik, sikerül-e kiúsznia egyáltalán, vagy valóban, a szó szoros értelmében vízbe fúl. Lehet-e a szervezõ, illetve a kompozíciós elv tagadása formáló erõvé. Gondolom, lehet, ha a csicsóka, illetve a gyönyörû, szûz torz virág, a karfiol a modellünkÉ"

Bármi bármivel kapcsolatba léphet, a világ tényei leginkább egymást magyarázó metaforák sokaságaként léteznek. Tolnai Ottó apró eseményeket, tárgyak felbukkanását, emberi gesztusokat (melyeket többnyire a "semmis" jelzõvel lát el) metsz keresztbe vagy olt egybe. Mindezt pedig olyan mániákus intenzitással teszi, hogy az építkezés puszta lendülete magával ragadja az olvasót is. A kis híján négyszáz oldalas könyv nagy csodája, hogy a folytonos áriázás (a szerzõ maga nevezi áriák sorozatának az interjút) összeáll valamiféle "hamisoperává". Tolnai szövegében mítoszépítés folyik, ahol a látszatra tárgymániába, váratlan kapcsolatok felfedezésébe futó magánmitológia képes valódi mitológiává válni, képes nagy közös történetek megalkotására. Tolnai Ottó erõs és eredeti választ ad arra a kérdésre, hogy miként lehet ma hiteles módon közösségi érvénnyel felmutatni a közös világot: a lehetõ legszubjektívebb optikán át vetíti elénk a lehetõ legközösebbet.

Mert lássuk be, hogy Újvidék, Zenta, Szabadka, "- és Magyarkanizsa, Palics környékét Tolnai Ottó mûvészete alapvetõen megváltoztatta. Ezentúl nem tudunk úgy tekinteni erre a vidékre, mintha nem ismernénk azt a titkosan örvénylõ, kaleidoszkópszerû jellegét, amely ebben a formájában eredetileg csak Tolnainak tárult fel, de amely immár a saját látásmódunkat is meghatározza. Azt hiszem, ennél többet egyetlen mûvész sem tehet azért a helyért, ahol él.

Tolnai Ottó mítoszépítõ munkája emellett egy másik nagy mítosz történetét is keresztezi, mégpedig Jugoszláviáét. Az országét, amely (a Kádár-korszak Magyarországa felõl nézve legalábbis) a viszony-lagos szabadság terepének tûnt, és amelynek multikulturalizmusa máig meghatározó az ott felnõtt alkotók számára. A Költõ disznózsírból telis-tele van hivatkozásokkal jugoszláv költõkre, írókra és (fõleg) képzõmûvészekre, és ha ehhez

a karneválszerû

kulturális gazdagsághoz hozzávesszük a különféle jugoszláv szellemi centrumok karakteres hatását, illetve a gyönyörûséges Adria mítoszát, felsejlik valami abból az elveszített tágasságból, amely a délszláv háború felõl visszatekintve elszomorítóan törékeny állapotnak bizonyult.

Ez a tágasság magában foglalta a magyar irodalom egyik legeredetibb folyóiratát, az anyaországi irodalmi folyamatoktól független, avantgárd érzékenységû Symposiont is, amelynek Tolnai Ottó a fõszerkesztõje volt, és amely Magyarországra is eljuttatott valamit e szabadság levegõjébõl. A legjelentõsebb írók azonnal fölfedezték maguknak ezt a mûhelyt, és a legtöbben közülük megfordultak Újvidéken. A látszólagos elszigeteltség és távolság ellenére a délvidéki magyar irodalom erõs szálakkal kötõdik a magyar nyelvû irodalmakhoz. Így amikor Parti Nagy felveti a kérdést a magyarországi irodalomnak az erdélyi és a vajdasági irodalomhoz fûzõdõ, egészen eltérõ (az elõbbi irányába bensõséges, az utóbbi iránt jobbára gyanakvó) viszonyáról, válaszában Tolnai Ottó számba veszi az õt az erdélyi irodalomhoz fûzõ szálakat - Sütõ Andrástól Tamás Gáspár Miklósig.

Tolnai gondolkodásának nagyvonalú tágassága valamiképp rokon a fent említett multikulturális tágassággal. Ebben a gondolkodásban a formátlanság sem a forma kizáró ellentéteként, hanem inkább sajátos lehetõségeként jelenik meg: Tolnai meghúzza a magyar regényirodalom nagy formaromboló vonalát Szentkuthy Prae-jétõl Mészöly Családáradásáig és Ottlik Budájáig, sõt, a kései Pilinszkyt övezõ elutasítás kapcsán egyenesen a nyugatos irodalom diktatúráját emlegeti, ugyanakkor Nemes Nagy Ágnes hátrahagyott töredékeiben mégis a kései Pilinszky esztétikájának kibontatlanul maradt lehetõségeit fedezi fel. Valószínûleg nem független ettõl, hogy a Költõ disznózsírból folyton vissza-térõ szólama az interjúból kinyerhetõ, desztillálható nagy forma kísértése: "igen, elfele, elnyúlva, eltekeregve, az autorizálást valamiféle, ezt már régebbi interjúk esetében is megfigyeltem, bonyolult visszavonási manõverként értelmezve, Rák-voltom megnyilvánulása, az általam kutuzovi stratégiának nevezett manõverek nagy lehetõ-ségeként élve meg, valamiféle regényességgel, regénnyel áltatva magam".

"Kutuzov, Moszkva nélkül", mondja Petri György Istenrõl. Eltekintve attól, hogy a Költõ disznó-zsírból kutuzovi szerzõje esetében nem teremtõrõl, hanem a teremtett dolgokat elrendezõ (formáló?!) demiurgoszról van szó, a kép pontos. Bevisz minket "hóba, tajgazúgásba", mi pedig, Napóleon dezertõrjei, követjük örömmel.

Keresztesi József

Kalligram, Pozsony, 2004, 393 oldal, 2990 Ft/310 Sk

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.