Bettina Göring: „Már nem szégyellem az örökségemet, de a gyógyulás sosem ér véget”

Sorköz

Mit érthet meg egy tizenéves a „klánja” sötét múltjából? Le lehet-e tenni az évtizedekig cipelt családi örökség terhét? Hogyan segíthetik egymást a gyógyulásban az áldozatok és a gyilkosok leszármazottai? A náci katonai vezető, Hermann Göring unokahúgának könyvbemutatóján jártunk.

„Én egy ismert náci család leszármazottja vagyok. Hermann Göring unokahúga” – mondja tárgyilagosan Bettina Göring a mellette ülő izraeli férfinak, aki erre őszinte érdeklődéssel fordul felé. „Aha. Akkor ez a találkozás már önmagában is egy dokumentumfilm, nem igaz? Mert lehet, hogy a te nagybácsikád gázosította el az én nagyszüleimet. Wow! De mi rendben vagyunk. Mi jól vagyunk. Mi egy különleges világ vagyunk ebben az univerzumban” – mosolyog Bettinára a férfi és megöleli. Majd elmeséli, hogy sokáig nem tudott jó szívvel nézni egyetlen német emberre sem, de aztán lettek német barátai, és sokat dolgozott azon, hogy elmúljanak a rossz érzései.

„Ma már sokan együttéreznek a németekkel a bűntudatuk miatt” – jegyzi meg Bettina.

A fenti párbeszédet az On the spot alkotói, Cseke Eszter és S.Takács András rögzítették néhány éve Izraelben, a felvételt pedig Bettina Göring magyarul most megjelent könyvének, a Drága bácsikámnak a budapesti közönségtalálkozóján láthattuk. A náci Németország második leghírhedtebb emberének, Hermann Göringnek az unokahúgát tizenkét évvel ezelőtt, Cseke Eszterék Diktátorok gyermekei című dokumentumfilmjéből ismerhette meg a magyar közönség.

A CEU-ban rendezett csütörtöki eseményen az On the spot alkotói arról beszéltek, hogy a filmjükben egykor megszólaltatott leszármazottak teljes tagadásban, vagy egy álomvilágban éltek,

egyedül Bettina Göring volt az, akin már az első találkozásuk idején látszott: dolgozik azon, hogy jobban megismerje sötét múltú nagybátyja történetét,

és a tagadás-önvád örvényéből kikeveredve elinduljon a gyógyulás útján.

 
Megtelt a CEU nagyterme Bettina Göring látogatására
Fotó: Dusza Erika
 

A közönségtalálkozón Bettina elmesélte: tíz éves kora körül tudatosult benne, ki is volt a nagybátyja. A gyerekkorára úgy emlékszik, hogy a kollektív családi bűntudat nyomasztó árnyékában nevelkedett; a család egyes tagjai Göring tetteinek totális elhallgatását, míg mások a megkérdőjelezhetetlen felmagasztalását választották menekülőútnak. Mindeközben Bettinát egyre inkább felemésztette a belső vívódás:

elfogadja vagy elutasítsa az örökölt múltat?

Tizennégy éves volt, amikor apjával úgy összeveszett, hogy elmenekült otthonról, barátoknál lakott, nem tért haza. Majd fiatal felnőttként Amerikába ment, ahol a hippimozgalom szabadsága, a baloldali kommunák és az indiai ásramok békéje ideiglenes menedéket nyújtottak számára. Végül egy idegösszeomlás után rá kellett döbbennie, nem kerülheti el a szembenézést nemcsak Hermann Göring, de a család többi tagjának múltjával sem.

Bettina a Diktátorok gyermekei forgatása után kezdett el igazán belemélyedni a „Göring klán” (ahogy ő emlegeti a tágabb családot) történetébe. Így született meg tavaly, Melissa Müllerrel, számos ismeretterjesztő könyv szerzőjével közösen írt könyve, a Der Gute Onkel: Mein verdammtes deutsches Erbe, amely alig egy évvel később – elsőként idegen nyelven – magyarul is megjelent, Drága bácsikám Elátkozott örökségem címmel.

Az Open Books által gondozott vaskos kötet Göring unokahúgának személyes hangú múltfeldolgozása, ugyanakkor igen komoly tudományos kutatómunkát végeztek a családi emlékek, anekdoták hitelességének alátámasztására.

„Melissa mindennek utánajárt”, dicsérte szerzőtársát Bettina, s amint az a könyvből is kiderül, több németországi, valamint osztrák, angol, amerikai és holland levéltárakban, magánlevelezésekben, hagyatékokban kutattak a részletek után. Miután elkezdték a kutatást a könyvhöz, számos részletre csak akkor döbbent rá Bettina.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."