Bettina Göring: „Már nem szégyellem az örökségemet, de a gyógyulás sosem ér véget”

Sorköz

Mit érthet meg egy tizenéves a „klánja” sötét múltjából? Le lehet-e tenni az évtizedekig cipelt családi örökség terhét? Hogyan segíthetik egymást a gyógyulásban az áldozatok és a gyilkosok leszármazottai? A náci katonai vezető, Hermann Göring unokahúgának könyvbemutatóján jártunk.

„Én egy ismert náci család leszármazottja vagyok. Hermann Göring unokahúga” – mondja tárgyilagosan Bettina Göring a mellette ülő izraeli férfinak, aki erre őszinte érdeklődéssel fordul felé. „Aha. Akkor ez a találkozás már önmagában is egy dokumentumfilm, nem igaz? Mert lehet, hogy a te nagybácsikád gázosította el az én nagyszüleimet. Wow! De mi rendben vagyunk. Mi jól vagyunk. Mi egy különleges világ vagyunk ebben az univerzumban” – mosolyog Bettinára a férfi és megöleli. Majd elmeséli, hogy sokáig nem tudott jó szívvel nézni egyetlen német emberre sem, de aztán lettek német barátai, és sokat dolgozott azon, hogy elmúljanak a rossz érzései.

„Ma már sokan együttéreznek a németekkel a bűntudatuk miatt” – jegyzi meg Bettina.

A fenti párbeszédet az On the spot alkotói, Cseke Eszter és S.Takács András rögzítették néhány éve Izraelben, a felvételt pedig Bettina Göring magyarul most megjelent könyvének, a Drága bácsikámnak a budapesti közönségtalálkozóján láthattuk. A náci Németország második leghírhedtebb emberének, Hermann Göringnek az unokahúgát tizenkét évvel ezelőtt, Cseke Eszterék Diktátorok gyermekei című dokumentumfilmjéből ismerhette meg a magyar közönség.

A CEU-n rendezett csütörtöki eseményen az On the spot alkotói arról beszéltek, hogy a filmjükben egykor megszólaltatott leszármazottak teljes tagadásban, vagy álomvilágban éltek,

egyedül Bettina Göring volt az, akin már az első találkozásuk idején látszott: dolgozik azon, hogy jobban megismerje sötét múltú nagybátyja történetét,

és a tagadás-önvád örvényéből kikeveredve elinduljon a gyógyulás útján.

 
Megtelt a CEU nagyterme Bettina Göring látogatására
Fotó: Dusza Erika
 

A közönségtalálkozón Bettina elmesélte: tíz éves kora körül tudatosult benne, ki is volt a nagybátyja. A gyerekkorára úgy emlékszik, hogy a kollektív családi bűntudat nyomasztó árnyékában nevelkedett; a család egyes tagjai Göring tetteinek totális elhallgatását, míg mások a megkérdőjelezhetetlen felmagasztalását választották menekülőútnak.

Mindeközben Bettinát egyre inkább emésztette a belső vívódás:

elfogadja vagy elutasítsa az örökölt múltat?

Tizennégy éves volt, amikor apjával úgy összeveszett, hogy elmenekült otthonról, barátoknál lakott, nem tért haza. Majd fiatal felnőttként Amerikába ment, ahol a hippimozgalom szabadsága, a baloldali kommunák és az indiai ásramok békéje ideiglenes menedéket nyújtottak számára. Aztán egy idegösszeomlás után rá kellett döbbennie, nem kerülheti el a szembenézést nemcsak Hermann Göring, de a család többi tagjának múltjával sem.

Aztán teltek az évek, évtizedek. Bettina a Diktátorok gyermekei forgatása után kezdett el igazán belemélyedni a „Göring klán” (ahogy ő emlegeti a tágabb családot) történetébe. Így született meg tavaly, Melissa Müllerrel, számos ismeretterjesztő könyv szerzőjével közösen írt könyve, a Der Gute Onkel: Mein verdammtes deutsches Erbe, amely alig egy évvel később – elsőként idegen nyelven – magyarul is megjelent, Drága bácsikám Elátkozott örökségem címmel (Open Books).

A vaskos kötet Göring unokahúgának személyes hangú múltfeldolgozása, ugyanakkor komoly tudományos kutatómunkát végeztek a családi emlékek, anekdoták hitelességének alátámasztására.

„Melissa mindennek utánajárt”, dicsérte szerzőtársát Bettina, s amint az a könyvből is kiderül, több németországi, valamint osztrák, angol, amerikai és holland levéltárakban, magánlevelezésekben, hagyatékokban kutattak a részletek után. Miután elkezdték a kutatást a könyvhöz, számos részletre csak akkor döbbent rá Bettina.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.