Bettina Göring: „Már nem szégyellem az örökségemet, de a gyógyulás sosem ér véget”

Sorköz

Mit érthet meg egy tizenéves a „klánja” sötét múltjából? Le lehet-e tenni az évtizedekig cipelt családi örökség terhét? Hogyan segíthetik egymást a gyógyulásban az áldozatok és a gyilkosok leszármazottai? A náci katonai vezető, Hermann Göring unokahúgának könyvbemutatóján jártunk.

„Én egy ismert náci család leszármazottja vagyok. Hermann Göring unokahúga” – mondja tárgyilagosan Bettina Göring a mellette ülő izraeli férfinak, aki erre őszinte érdeklődéssel fordul felé. „Aha. Akkor ez a találkozás már önmagában is egy dokumentumfilm, nem igaz? Mert lehet, hogy a te nagybácsikád gázosította el az én nagyszüleimet. Wow! De mi rendben vagyunk. Mi jól vagyunk. Mi egy különleges világ vagyunk ebben az univerzumban” – mosolyog Bettinára a férfi és megöleli. Majd elmeséli, hogy sokáig nem tudott jó szívvel nézni egyetlen német emberre sem, de aztán lettek német barátai, és sokat dolgozott azon, hogy elmúljanak a rossz érzései.

„Ma már sokan együttéreznek a németekkel a bűntudatuk miatt” – jegyzi meg Bettina.

A fenti párbeszédet az On the spot alkotói, Cseke Eszter és S.Takács András rögzítették néhány éve Izraelben, a felvételt pedig Bettina Göring magyarul most megjelent könyvének, a Drága bácsikámnak a budapesti közönségtalálkozóján láthattuk. A náci Németország második leghírhedtebb emberének, Hermann Göringnek az unokahúgát tizenkét évvel ezelőtt, Cseke Eszterék Diktátorok gyermekei című dokumentumfilmjéből ismerhette meg a magyar közönség.

A CEU-n rendezett csütörtöki eseményen az On the spot alkotói arról beszéltek, hogy a filmjükben egykor megszólaltatott leszármazottak teljes tagadásban, vagy álomvilágban éltek,

egyedül Bettina Göring volt az, akin már az első találkozásuk idején látszott: dolgozik azon, hogy jobban megismerje sötét múltú nagybátyja történetét,

és a tagadás-önvád örvényéből kikeveredve elinduljon a gyógyulás útján.

 
Megtelt a CEU nagyterme Bettina Göring látogatására
Fotó: Dusza Erika
 

A közönségtalálkozón Bettina elmesélte: tíz éves kora körül tudatosult benne, ki is volt a nagybátyja. A gyerekkorára úgy emlékszik, hogy a kollektív családi bűntudat nyomasztó árnyékában nevelkedett; a család egyes tagjai Göring tetteinek totális elhallgatását, míg mások a megkérdőjelezhetetlen felmagasztalását választották menekülőútnak.

Mindeközben Bettinát egyre inkább emésztette a belső vívódás:

elfogadja vagy elutasítsa az örökölt múltat?

Tizennégy éves volt, amikor apjával úgy összeveszett, hogy elmenekült otthonról, barátoknál lakott, nem tért haza. Majd fiatal felnőttként Amerikába ment, ahol a hippimozgalom szabadsága, a baloldali kommunák és az indiai ásramok békéje ideiglenes menedéket nyújtottak számára. Aztán egy idegösszeomlás után rá kellett döbbennie, nem kerülheti el a szembenézést nemcsak Hermann Göring, de a család többi tagjának múltjával sem.

Aztán teltek az évek, évtizedek. Bettina a Diktátorok gyermekei forgatása után kezdett el igazán belemélyedni a „Göring klán” (ahogy ő emlegeti a tágabb családot) történetébe. Így született meg tavaly, Melissa Müllerrel, számos ismeretterjesztő könyv szerzőjével közösen írt könyve, a Der Gute Onkel: Mein verdammtes deutsches Erbe, amely alig egy évvel később – elsőként idegen nyelven – magyarul is megjelent, Drága bácsikám Elátkozott örökségem címmel (Open Books).

A vaskos kötet Göring unokahúgának személyes hangú múltfeldolgozása, ugyanakkor komoly tudományos kutatómunkát végeztek a családi emlékek, anekdoták hitelességének alátámasztására.

„Melissa mindennek utánajárt”, dicsérte szerzőtársát Bettina, s amint az a könyvből is kiderül, több németországi, valamint osztrák, angol, amerikai és holland levéltárakban, magánlevelezésekben, hagyatékokban kutattak a részletek után. Miután elkezdték a kutatást a könyvhöz, számos részletre csak akkor döbbent rá Bettina.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?