Gyömrő távozó polgármestere: Mondja más, hogy nincs pénz

Belpol

Csőd szélére került Gyömrő, a polgármester pedig lemondott. Nem segítette a munkát a városi ellenzék esetenként ordenáré megnyilvánulása, de a lemondás valódi oka a teljes kilátástalanság.

„Én nem tudok leülni húsz ember elé, akikkel éveken át eddig együtt dolgoztam, és azt mondani nekik, hogy ki vagytok rúgva”

– mondta a Magyar Narancsnak Tóth János, Gyömrő város polgármestere. Már csak néhány hétig viseli ezt a tisztséget, hétfőn ugyanis lemondott.

Gyömrő tipikus agglomerációs város. Kevésbé a cégek, inkább az emberek költöztek ide, aminek meglett az előnye és a hátránya is. Mára jelentősen felduzzadt a kiköltözők száma, a lakosságszám meghaladja a húszezer főt. Ez nemcsak a megnövekedett autóforgalom miatt jelent gondot – és nem is az elviselhetetlen kakaskukorékolás okán tett panaszok. Mindenki örül, hogy nincs a város határában betondzsungel, gyár, ipari park, ám ez azzal jár, hogy az iparűzési adóból csak 550 millió forint jön be – szemben mondjuk a közeli Ecserrel, Monorral, ahol ennek két-háromszorosa az adóbevétel.

Az önkormányzati finanszírozási rendszer átalakítása révén a települések elestek a személyi jövedelemadó helyben maradó részétől, ami épp az olyan városokat ütötte meg, mint Gyömrő, vagy a hatalmasra nőtt Érd, ahol nincsenek jelentős vállalatok. A jövedelemadót elbukták, iparűzési adóból pedig nem lehetett pótolni ezt a kiesést. A Covidra hivatkozva a gépjárműadót is elvonta a kormány a településektől. Eközben a kiadások nem csökkentek, sőt. Ezek a települések ma tömegével küzdenek azért, hogy a felszínen tudjanak maradni.

A helyzet

„Engem nem vigasztal, hogy mások is hasonló helyzetben vannak” – mondja Tóth János. – „Attól itt semmi sem lesz jobb.” A város eddig mintegy 500 millió forint mínusznál jár – a kiadási főösszeg 4,5 milliárd forint, tehát a rés, amit be kellene tömni, a teljes költségvetésnek több mint a tíz százaléka. Ebből nagyjából 200 millió forint a maximálisan kihasznált működési és likviditási hitel, a többi pedig beruházási kiadás, útépítés és bölcsődei felújítás, amelyeket nem lehetett halasztani.

 
Tóth János
Forrás: Gyömrő Város Önkormányzata Facebook
 

A probléma már a költségvetés elkészítésekor nyilvánvaló volt, áprilisban pedig rendkívüli intézkedéseket kellett bevezetni. Ez egyebek mellett azt jelentette, hogy minden kifizetést leállított az önkormányzat, a szerződéseket egyenként elkezdték felülvizsgálni. A testület javasolta kommunális adó bevezetését, ami az 550 millió forint iparűzési adó mellett közel 200 millió forint bevételt jelentett volna. Ezzel párhuzamosan az önkormányzati vezetők fizetésük egy részét visszautalták az önkormányzat számlájára, a polgármester havonta nagyjából 300 ezer forintot. Az újabb adó bevezetése ellen a helyi ellenzék hevesen tiltakozott, és a városban sem aratott osztatlan sikert a javaslat, így végül a testület letett annak bevezetéséről.

Mindeközben az egyik általános iskolát a tanév végén át kell költöztetni egy ideiglenes helyre, a gyerekek konténeriskolába fognak járni, amíg az új iskola fel nem épül. Ez a hely azonban a város szélén van. Azon kár merengeni, hogy mennyire volt jó ötlet pont oda tenni az ideiglenes iskolát, a döntés már 2022-ben megszületett. Kis probléma, hogy az oda vezető út nincs leaszfaltozva. Nagyobb probléma, hogy a felállított konténerek annyira kiesnek a városi közlekedésből, hogy csak gyalog lehet oda eljutni; ez több kilométer kutyagolást jelentene 600 gyereknek, ami elsőre nem tűnik soknak, de plusz két fokban, metsző szélben, esőben senki se engedné szívesen útjára az alsós gyerekét.

Az utat le kellene aszfaltozni, mire jön a szeptember, és erre az önkormányzatnak kell forrást találnia, mert az állam – bár az állam feladata lett volna – nem tett az ügyben semmit. Ez százmilliós nagyságrendű kiadás. Valahogy meg kellene oldani a gyerekek kiszállítását is, az ugyanis nem várható el – és nem is kivitelezhető –, hogy a szülők autóval hordják iskolába a kicsiket. Buszt bérelni és vinni a gyerekeket reggel és délután naponta legalább félmillió forint költséget jelent, ez 180 iskolai nappal számolva 90 millió forint.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.