Nehéz eldönteni, hogy a korrupció vagy a hülyeség uralkodik inkább a FIFA-nál

Sport

Azt még érti az ember, miért éri meg diktatúráknak adni világversenyeket, de a jelenleg is futó klubvilágbajnokság már most akkora bukás, hogy még a lopást is nehéz belelátni. 

Ha önnek se tűnt fel, hogy jelenleg egy kiemelten fontos FIFA-világesemény zajlik az Egyesült Államokban, ne hibáztassa magát: a biztos többség tagja. Az idén először 32 csapattal jelentkező klubvilágbajnokság már a sokadik merész – ízlés szerint: hajmeresztő – húzása Gianni Infantino FIFA-elnöknek, de ez lehet az első, ami igazán nagyot üt a renoméján. Úgy tűnik ugyanis, az elmúlt évtizedekben néha szünettel, de amolyan minitornaként lefutott klubvébé ekkora méretben már kuriózumként sem állja meg különösebben a helyét.

Amikor múlt szombaton megkezdődött a FIFA Klubvilágbajnokság, ott volt Lionel Messi, miközben korábbi sztárok – David Beckham, Ronaldo, Kaká, Bebeto, Roberto Baggio és Javier Zanetti – VIP-helyekről nézték az eseményeket a 65 ezres Hard Rock Stadionban Miamiban. A nyitómeccs az amerikai Inter Miami és az egyiptomi Al Ahly mérkőzése volt, hiszen Messi előbbi csapatban vezeti le tartalmas karrierjét. A meccs 0-0 lett, és bár a telt ház összejött, azért ilyen feltételek mellett jó eséllyel bárhol összejönne: a decemberi sorsolás után még 349 dollárért árult jegyek a meccs előtt pár nappal már 67 dollárért keresték gazdájukat, de a Miami Dade College-dzsel való együttműködés keretei közt az intézmény diákjai akciósan vehettek jegyet 4 (!) dollárért. Ez már azután történt, hogy bárki láthatta, jegyek tízezrei voltak még eladók. A többi meccsre jelenleg is 60 dollár körüli összegért árulják a jegyeket, ami ebben az országban finoman szólva sem magas összeg, és valószínűleg az idő előrehaladtával ez is csökkenni fog.

 
A Boca Juniors játékosai örülnek, de azért a háttérben van pár folt a lelátón
Fotó: Cristobal Herrera Ulashkevich / MTI
 

Bár továbbra is a csoportkörök mennek olyan izgalmakkal, mint a Bayern München és az új-zélandi Auckland City meccse, amit a németek 10-0-ra nyertek, olyan nagyon sok néző nincs: a Chelsea és a Los Angeles FC meccsére Atlantában 22 137 néző váltott jegyet a 71 ezer férőhelyes stadionba; hétfőn a Flamengo és az Esperance de Tunis közötti C csoportos mérkőzésen 25 797 szurkoló volt jelen a philadelphiai 69 000 férőhelyes Lincoln Financial Field stadionban, ami 37,4%-os kihasználtságot jelent. Ez persze még nem lenne egyértelmű bukás, ha a FIFA nem úgy harangozta volna be a klubvilágbajnokságot, mintha a világrendszerváltás alapjait tennék le: az Athletic cikke szerint a szövetség 50 millió dollárt költött marketingre annak érdekében, hogy kicsit felpörgessék a jegyek eladását. A FIFA a múlt héten kiadott közleményében azt írta, hogy „nagyszámú nézőre és fergeteges hangulatra számítanak” a versenynek otthont adó tizenkét helyszínen és tizenegy városban, ehhez képest a pályára lévő játékosok sokszor kifejezetten furcsának találták a hangulatot, amiről a szövetség azt is mondta, ez a torna „a klubfuball vitathatatlan csúcsa” lesz.

 
A képen a klubfutball vitathatatlan csúcsa látható
Fotó: Joshua A. Bickel / MTI
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.