Design: Mi az ábra? (Pesti programfüzetek)

  • Szõnyei György
  • 2005. február 24.

Zene

Most már három, centire azonos méretû, ingyenes mûsorajánló újságból választhatunk kulturális programokat magunknak. Hogy konkurensek esetében a méretazonosság vagy az eltérõ formák a hasznosabbak - nehezen eldönthetõ. A Pesti Est volt az elsõ, amely a díjmentes reklámkiadványok sikere nyomán "kapcsolt" (1993), hirdetési bevételekbõl fedezte a költségeit, és háttérbe szorította az évtizedek óta árusított Pesti Mûsort.

A vállalkozás nagyon bejött, kávéházat nyitottak, vidéki mutációkat hoztak létre, szponzorálnak fontos kulturális eseményeket, még az In-kal Security is vigyáz rájuk. Az Est FM Rádió és a jól dekorált Citro‘n Picasso gépkocsikra épített taxivállalkozás nem sikerült, de az újság egyre vastagabb lett. A tördelõk és a mûvészeti tervezõk a sok információt nehezen préselték az oldalakba, és azon az alapon, hogy a 90-es évek tipográfiai trendje szinte minden szövegelhelyezési megoldást felmenteni látszott a szakmai és esztétikai megítélés alól, számukra ez a rendezetlenség legalitását jelentette. Az émelyítõen túláradó, apró betûs, fiatalosnak mondott, zilált grafikai megoldások szinte olvashatatlanná tették a lapot. Népszerûségük és alternatív kiadványi jellegzetességeik révén tipográfiai divatot teremtettek (közben "rászabadították" a képzetlen, gátlástalan tervezõket a feltörekvõ folyóiratokra), de a szorgosan öszszegyûjtött kulturális események tömegét népszerûsítve egy utcai hirdetésekkel, plakátokkal teleragasztott falfelület látványává züllesztették a programmagazint.

Nagytakarítás

A két új mûsorújság, az Exit és a Flyerz láthatóan a tipográfiai nagytakarítás igényével indult 2004-ben. Megjelenésük igazolta, hogy a formai kérdések következetes átgondolása kellõ lendületet jelenthet a rajtnál a piacért folytatott versengésben. A Flyerz tízezer példánnyal többet nyomtat, mint a százharmincezres Pesti Est, az Exit nem közli, pedig a hirdetõknek biztosan nem mindegy. Hogy a Pesti Est és a konkurens Exit szerkesztõségének címe ugyanaz, nyilván véletlen.

A Pesti Est fejléce az évek során olyan közismertté vált, mint a napilapoké. A 90-es évek végén egy lekerekített sarkú, puha élû betûkorrekcióval reagáltak Neville Brody "Blur" típusának nehezen megkerülhetõ hatására, de mára visszaálltak a Tooth Gábor Andor tervezte fekete-fehér eredetihez. Az Exit viszont minden héten más színû logót használ. A Flyerz felirata zöld, sárga, és kiadványonként a szöveg mögötti háttérsáv színét variálják meg. Az Exit-logót egy éppen divatos piktogramfigurával kapcsolták össze, a kijáratot jelzõ futó alakkal. Mellesleg a Hiperkarma együttes is ezt az emberkét használja arcula-tában. Exit néven hirdeti magát az újvidéki nyári rockfesztivál és egy csomó honlap is - nem baj.

Az Exit elszántan kitart a motívum mellett, a fejezetcímek és a különbözõ rovatok megjelenítésekor is a figurában rejlõ formai poénokra épít. A legsikeresebbek a Web, a Sport és az Interjú vátozatok, bár túl aprók ahhoz, hogy értelme és haszna lenne a poénoknak. Az Exit az oldalak szélén színekkel is jelzi a rovatokat. Hasznos ötlet, de csak sok forgatás után memorizálható. Az apróhirdetéseikben retrós látványt idéznek a figura-tárgy kombinációk - egy ideig még biztosan aktuálisak lesznek. A horoszkóp-táblázatban kifejezetten szellemes megoldást láthatunk az ikrek, rák, oroszlán jegyeknél. A szomszéd oldalon Hegedûs Márton képregénye grafikailag hiteles fazont szerepeltet (Tex és Mex), de a szövegbuborékokban használt betûtípus fölös-legesen emlékeztet a kézírásra, ha egyébként géppel készült.

Három és fél centi

Hogyha a Pesti Mûsor negyven oldalon részletezi a színházi eseményeket, akkor az Exit egy vasúti menetrend tárgyszerûségével nyújtott ötoldalas információja jól mutatja a két lap közötti lévõ szerkesztési különbségeket. A Pesti Est szintén öt oldalon, "kötelességtudóan" darálja le ugyanezt. Az operaház egyhavi mûsorát három és fél centiméter magas, hat centiméter széles hasábban, de a Nemzeti Színház sem kap hét centinél nagyobb helyet. A Flyerz egyáltalá-ban nem foglalkozik a színházzal. A fejlécen trend- és programmagazinként ajánlják magukat, célcsoportjuk nem keresgél eszelõs arc-kifejezéssel este hét körül parkolóhelyet egy színháznál.

A Flyerz-borítókat könnyed szabadsággal tervezik, mivel nem sok közük van a beltartalomhoz. Némelyik fotó annyira jó, hogy nagyot csalódnék, ha nem külföldi "szerzemény" lenne. A 2004/29. szám elején, egy kecske a testére húzott úszóövvel remek parafrázisa Robert Rauschenberg híres 1959-es pop-art plasztikájának, ahol ezt a szituációt egy autógumival láthatjuk, vagy a 2005/42. számban Jeff Koonst idézõ hátakt-Barbie-t átkaroló rózsaszín párducos felvétel sem akármi Valentin-napra. A címlapokat tervezõ mûvészek nevét nem közlik - elég snassz. A Flyerz a bulvárlapokat, trendmagazinokat olvasó fiataloké. A divatos egyszerûséggel tördelt lapban a címekhez alkalmazott betûfajta inkább a napilapokba való, de színesben, a fényes papíron jól mutatja, hogy nem szükséges megvadultan variálni a típusokat, ha fiataloknak tervezünk. A Flyerz leglátványosabb rovata a Divat. Ha a Valentin-napra ajánlott szívmintás fehérnemût (7000 Ft) és piros spagettipántos pamuttopot (3500 Ft) megvásároló csajok még a Mozi oldalon ajánlott Luther címû filmre is eltopognak, a Flyerz jól végezte a dolgát.

Szõnyei György

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.