Design: Mi az ábra? (Pesti programfüzetek)

  • Szõnyei György
  • 2005. február 24.

Zene

Most már három, centire azonos méretû, ingyenes mûsorajánló újságból választhatunk kulturális programokat magunknak. Hogy konkurensek esetében a méretazonosság vagy az eltérõ formák a hasznosabbak - nehezen eldönthetõ. A Pesti Est volt az elsõ, amely a díjmentes reklámkiadványok sikere nyomán "kapcsolt" (1993), hirdetési bevételekbõl fedezte a költségeit, és háttérbe szorította az évtizedek óta árusított Pesti Mûsort.

A vállalkozás nagyon bejött, kávéházat nyitottak, vidéki mutációkat hoztak létre, szponzorálnak fontos kulturális eseményeket, még az In-kal Security is vigyáz rájuk. Az Est FM Rádió és a jól dekorált Citro‘n Picasso gépkocsikra épített taxivállalkozás nem sikerült, de az újság egyre vastagabb lett. A tördelõk és a mûvészeti tervezõk a sok információt nehezen préselték az oldalakba, és azon az alapon, hogy a 90-es évek tipográfiai trendje szinte minden szövegelhelyezési megoldást felmenteni látszott a szakmai és esztétikai megítélés alól, számukra ez a rendezetlenség legalitását jelentette. Az émelyítõen túláradó, apró betûs, fiatalosnak mondott, zilált grafikai megoldások szinte olvashatatlanná tették a lapot. Népszerûségük és alternatív kiadványi jellegzetességeik révén tipográfiai divatot teremtettek (közben "rászabadították" a képzetlen, gátlástalan tervezõket a feltörekvõ folyóiratokra), de a szorgosan öszszegyûjtött kulturális események tömegét népszerûsítve egy utcai hirdetésekkel, plakátokkal teleragasztott falfelület látványává züllesztették a programmagazint.

Nagytakarítás

A két új mûsorújság, az Exit és a Flyerz láthatóan a tipográfiai nagytakarítás igényével indult 2004-ben. Megjelenésük igazolta, hogy a formai kérdések következetes átgondolása kellõ lendületet jelenthet a rajtnál a piacért folytatott versengésben. A Flyerz tízezer példánnyal többet nyomtat, mint a százharmincezres Pesti Est, az Exit nem közli, pedig a hirdetõknek biztosan nem mindegy. Hogy a Pesti Est és a konkurens Exit szerkesztõségének címe ugyanaz, nyilván véletlen.

A Pesti Est fejléce az évek során olyan közismertté vált, mint a napilapoké. A 90-es évek végén egy lekerekített sarkú, puha élû betûkorrekcióval reagáltak Neville Brody "Blur" típusának nehezen megkerülhetõ hatására, de mára visszaálltak a Tooth Gábor Andor tervezte fekete-fehér eredetihez. Az Exit viszont minden héten más színû logót használ. A Flyerz felirata zöld, sárga, és kiadványonként a szöveg mögötti háttérsáv színét variálják meg. Az Exit-logót egy éppen divatos piktogramfigurával kapcsolták össze, a kijáratot jelzõ futó alakkal. Mellesleg a Hiperkarma együttes is ezt az emberkét használja arcula-tában. Exit néven hirdeti magát az újvidéki nyári rockfesztivál és egy csomó honlap is - nem baj.

Az Exit elszántan kitart a motívum mellett, a fejezetcímek és a különbözõ rovatok megjelenítésekor is a figurában rejlõ formai poénokra épít. A legsikeresebbek a Web, a Sport és az Interjú vátozatok, bár túl aprók ahhoz, hogy értelme és haszna lenne a poénoknak. Az Exit az oldalak szélén színekkel is jelzi a rovatokat. Hasznos ötlet, de csak sok forgatás után memorizálható. Az apróhirdetéseikben retrós látványt idéznek a figura-tárgy kombinációk - egy ideig még biztosan aktuálisak lesznek. A horoszkóp-táblázatban kifejezetten szellemes megoldást láthatunk az ikrek, rák, oroszlán jegyeknél. A szomszéd oldalon Hegedûs Márton képregénye grafikailag hiteles fazont szerepeltet (Tex és Mex), de a szövegbuborékokban használt betûtípus fölös-legesen emlékeztet a kézírásra, ha egyébként géppel készült.

Három és fél centi

Hogyha a Pesti Mûsor negyven oldalon részletezi a színházi eseményeket, akkor az Exit egy vasúti menetrend tárgyszerûségével nyújtott ötoldalas információja jól mutatja a két lap közötti lévõ szerkesztési különbségeket. A Pesti Est szintén öt oldalon, "kötelességtudóan" darálja le ugyanezt. Az operaház egyhavi mûsorát három és fél centiméter magas, hat centiméter széles hasábban, de a Nemzeti Színház sem kap hét centinél nagyobb helyet. A Flyerz egyáltalá-ban nem foglalkozik a színházzal. A fejlécen trend- és programmagazinként ajánlják magukat, célcsoportjuk nem keresgél eszelõs arc-kifejezéssel este hét körül parkolóhelyet egy színháznál.

A Flyerz-borítókat könnyed szabadsággal tervezik, mivel nem sok közük van a beltartalomhoz. Némelyik fotó annyira jó, hogy nagyot csalódnék, ha nem külföldi "szerzemény" lenne. A 2004/29. szám elején, egy kecske a testére húzott úszóövvel remek parafrázisa Robert Rauschenberg híres 1959-es pop-art plasztikájának, ahol ezt a szituációt egy autógumival láthatjuk, vagy a 2005/42. számban Jeff Koonst idézõ hátakt-Barbie-t átkaroló rózsaszín párducos felvétel sem akármi Valentin-napra. A címlapokat tervezõ mûvészek nevét nem közlik - elég snassz. A Flyerz a bulvárlapokat, trendmagazinokat olvasó fiataloké. A divatos egyszerûséggel tördelt lapban a címekhez alkalmazott betûfajta inkább a napilapokba való, de színesben, a fényes papíron jól mutatja, hogy nem szükséges megvadultan variálni a típusokat, ha fiataloknak tervezünk. A Flyerz leglátványosabb rovata a Divat. Ha a Valentin-napra ajánlott szívmintás fehérnemût (7000 Ft) és piros spagettipántos pamuttopot (3500 Ft) megvásároló csajok még a Mozi oldalon ajánlott Luther címû filmre is eltopognak, a Flyerz jól végezte a dolgát.

Szõnyei György

Figyelmébe ajánljuk