Design: Mi az ábra? (Pesti programfüzetek)

  • Szõnyei György
  • 2005. február 24.

Zene

Most már három, centire azonos méretû, ingyenes mûsorajánló újságból választhatunk kulturális programokat magunknak. Hogy konkurensek esetében a méretazonosság vagy az eltérõ formák a hasznosabbak - nehezen eldönthetõ. A Pesti Est volt az elsõ, amely a díjmentes reklámkiadványok sikere nyomán "kapcsolt" (1993), hirdetési bevételekbõl fedezte a költségeit, és háttérbe szorította az évtizedek óta árusított Pesti Mûsort.

A vállalkozás nagyon bejött, kávéházat nyitottak, vidéki mutációkat hoztak létre, szponzorálnak fontos kulturális eseményeket, még az In-kal Security is vigyáz rájuk. Az Est FM Rádió és a jól dekorált Citro‘n Picasso gépkocsikra épített taxivállalkozás nem sikerült, de az újság egyre vastagabb lett. A tördelõk és a mûvészeti tervezõk a sok információt nehezen préselték az oldalakba, és azon az alapon, hogy a 90-es évek tipográfiai trendje szinte minden szövegelhelyezési megoldást felmenteni látszott a szakmai és esztétikai megítélés alól, számukra ez a rendezetlenség legalitását jelentette. Az émelyítõen túláradó, apró betûs, fiatalosnak mondott, zilált grafikai megoldások szinte olvashatatlanná tették a lapot. Népszerûségük és alternatív kiadványi jellegzetességeik révén tipográfiai divatot teremtettek (közben "rászabadították" a képzetlen, gátlástalan tervezõket a feltörekvõ folyóiratokra), de a szorgosan öszszegyûjtött kulturális események tömegét népszerûsítve egy utcai hirdetésekkel, plakátokkal teleragasztott falfelület látványává züllesztették a programmagazint.

Nagytakarítás

A két új mûsorújság, az Exit és a Flyerz láthatóan a tipográfiai nagytakarítás igényével indult 2004-ben. Megjelenésük igazolta, hogy a formai kérdések következetes átgondolása kellõ lendületet jelenthet a rajtnál a piacért folytatott versengésben. A Flyerz tízezer példánnyal többet nyomtat, mint a százharmincezres Pesti Est, az Exit nem közli, pedig a hirdetõknek biztosan nem mindegy. Hogy a Pesti Est és a konkurens Exit szerkesztõségének címe ugyanaz, nyilván véletlen.

A Pesti Est fejléce az évek során olyan közismertté vált, mint a napilapoké. A 90-es évek végén egy lekerekített sarkú, puha élû betûkorrekcióval reagáltak Neville Brody "Blur" típusának nehezen megkerülhetõ hatására, de mára visszaálltak a Tooth Gábor Andor tervezte fekete-fehér eredetihez. Az Exit viszont minden héten más színû logót használ. A Flyerz felirata zöld, sárga, és kiadványonként a szöveg mögötti háttérsáv színét variálják meg. Az Exit-logót egy éppen divatos piktogramfigurával kapcsolták össze, a kijáratot jelzõ futó alakkal. Mellesleg a Hiperkarma együttes is ezt az emberkét használja arcula-tában. Exit néven hirdeti magát az újvidéki nyári rockfesztivál és egy csomó honlap is - nem baj.

Az Exit elszántan kitart a motívum mellett, a fejezetcímek és a különbözõ rovatok megjelenítésekor is a figurában rejlõ formai poénokra épít. A legsikeresebbek a Web, a Sport és az Interjú vátozatok, bár túl aprók ahhoz, hogy értelme és haszna lenne a poénoknak. Az Exit az oldalak szélén színekkel is jelzi a rovatokat. Hasznos ötlet, de csak sok forgatás után memorizálható. Az apróhirdetéseikben retrós látványt idéznek a figura-tárgy kombinációk - egy ideig még biztosan aktuálisak lesznek. A horoszkóp-táblázatban kifejezetten szellemes megoldást láthatunk az ikrek, rák, oroszlán jegyeknél. A szomszéd oldalon Hegedûs Márton képregénye grafikailag hiteles fazont szerepeltet (Tex és Mex), de a szövegbuborékokban használt betûtípus fölös-legesen emlékeztet a kézírásra, ha egyébként géppel készült.

Három és fél centi

Hogyha a Pesti Mûsor negyven oldalon részletezi a színházi eseményeket, akkor az Exit egy vasúti menetrend tárgyszerûségével nyújtott ötoldalas információja jól mutatja a két lap közötti lévõ szerkesztési különbségeket. A Pesti Est szintén öt oldalon, "kötelességtudóan" darálja le ugyanezt. Az operaház egyhavi mûsorát három és fél centiméter magas, hat centiméter széles hasábban, de a Nemzeti Színház sem kap hét centinél nagyobb helyet. A Flyerz egyáltalá-ban nem foglalkozik a színházzal. A fejlécen trend- és programmagazinként ajánlják magukat, célcsoportjuk nem keresgél eszelõs arc-kifejezéssel este hét körül parkolóhelyet egy színháznál.

A Flyerz-borítókat könnyed szabadsággal tervezik, mivel nem sok közük van a beltartalomhoz. Némelyik fotó annyira jó, hogy nagyot csalódnék, ha nem külföldi "szerzemény" lenne. A 2004/29. szám elején, egy kecske a testére húzott úszóövvel remek parafrázisa Robert Rauschenberg híres 1959-es pop-art plasztikájának, ahol ezt a szituációt egy autógumival láthatjuk, vagy a 2005/42. számban Jeff Koonst idézõ hátakt-Barbie-t átkaroló rózsaszín párducos felvétel sem akármi Valentin-napra. A címlapokat tervezõ mûvészek nevét nem közlik - elég snassz. A Flyerz a bulvárlapokat, trendmagazinokat olvasó fiataloké. A divatos egyszerûséggel tördelt lapban a címekhez alkalmazott betûfajta inkább a napilapokba való, de színesben, a fényes papíron jól mutatja, hogy nem szükséges megvadultan variálni a típusokat, ha fiataloknak tervezünk. A Flyerz leglátványosabb rovata a Divat. Ha a Valentin-napra ajánlott szívmintás fehérnemût (7000 Ft) és piros spagettipántos pamuttopot (3500 Ft) megvásároló csajok még a Mozi oldalon ajánlott Luther címû filmre is eltopognak, a Flyerz jól végezte a dolgát.

Szõnyei György

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.