Magyar Narancs: A 2025/26-os évad műsoráról a zenekara honlapjára írt ismertetőjében kifejti, hogy Sosztakovics politikai természetű zenéjét tudatosan állította párba a Sors-szimfóniával. Egy nagyobb dráma két felvonásaként, vagy teljesen különálló opusokként tekint rájuk?
Antonio Pappano: Számomra minden mű önálló univerzum, önálló történet, de természetesen azt is tudjuk, hogy erőteljes nyomot hagy minden alkotáson a szerző környezete és élettapasztalata. Mind Sosztakovics, mind Beethoven alkotói folyamatában meghatározó a pillanat, amelyben a műveik megszületnek, így alkotói termésük hangvételek, tónusok és a színeik sokasága – soha nem komponálták meg ugyanazt a zenét kétszer. Ahogy sok más karmestert, engem is vonzanak Sosztakovics szimfóniái, főként a bennük rejlő zeneiség, drámai erő és politikai töltet miatt. Mégis, ami leginkább lenyűgöz bennük, az a megtévesztő egyszerűségük. Sosztakovics különös képessége, hogy magával ragadó, mélységesen érzelmes légkört teremt, amely instant módon hat a közönségre. Szimfóniái közül a IX. keletkezéstörténete különösen érdekes, hiszen Sosztakovics a Harmadik Birodalom elleni orosz sikerek idején írja meg – váratlan módon – e klasszikus szerkezetű, rövid szimfóniát, amely tele van iróniával, szarkazmussal és humorral.
MN: Beethoven Sors-szimfóniája egyike a szinte az első hangtól az utolsóig ismert klasszikusoknak. Nemrég azt mondta róla, hogy olyan mű, amellyel „folyamatosan küzd”. Mi a titkos módszere, hogy frissen tartsa a benne rejlő energiákat?
AP: A mesterműveket az ötletgazdagságuk miatt sosem lehet megunni, egy jó muzsikus mindig talál bennük új árnyalatokat. Emellett az adott terem atmoszférája és a pillanat hangulata is döntően befolyásolja a zenészek játékát, akik – csakúgy, mint a közönség – úgy érkeznek meg a koncertre, hogy a lelkükben még ott zakatolnak az aznapi történések. Ezek mind befolyásolják, hogy miként reagálunk a zenére, ezért minden koncert más, egy különleges és megismételhetetlen emberi pillanat – ebből fakad az élő előadások varázsa. Mindig úgy éreztem, hogy a zenének szerves része a dráma, a konfliktus, az érzelmi feszültség, a történet kibontakozása. Engem mindig az izgat leginkább, hogy megértsem, mi motiválta a zeneszerzőt.
MN: A zenekar turnéján Prokofjev II. zongoraversenyét az a Cso Szongdzsin (Seong-Jin Cho) fogja játszani, akit a 2015-ös Nemzetközi Chopin Verseny dobogójáról és a 2023-as Bartók Tavaszról egyaránt ismerhetünk. Úgy tűnik, mintha a Távol-Keleten évtizedekkel ezelőtt megnyitottak volna egy szelencét, amelyből tehetségesebbnél tehetségesebb fiatal zenészek röppennek ki. Ezt minek tulajdonítja?
AP: Főként az elkötelezettségüknek és a kitartásuknak, de közrejátszhat benne a nyugati zene felfedezéséből nyert őszinte lelkesedésük, és persze az is, hogy a rendelkezésükre állnak a fejlődésükhöz szükséges erőforrások. Azt olvastam, hogy egyes ázsiai társadalmakra nagyon jellemző az olyan, intenzív jellegű figyelemkoncentráció, amikor valaki az összes energiáját kizárólag egyetlen feladatnak szenteli. A nyugati világ felfogása ezzel szemben inkább arra bátorítja a gyerekeket, hogy egyszerre több területen – tanulmányok, művészetek, sport – is próbálják ki magukat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
