ŐSZI PROGRAMAJÁNLÓ - Interjú

„Kitartásról, odaadásról és szeretetről”  

Sir Antonio Pappano karmester

Zene

A kiváló brit-olasz karmester legutóbb közel egy évtizede járt Magyarországon, akkor a római Orchestra dell’Accademia Nazionale di Santa Ceciliát vezényelte. Most a London Sym­phony Orchestra élén érkezik hozzánk, akikkel már 1996 óta dolgozik, és tavaly óta a vezető karmesterük.

Magyar Narancs: A 2025/26-os évad műsoráról a zenekara honlapjára írt ismertetőjében kifejti, hogy Sosztakovics politikai természetű zenéjét tudatosan állította párba a Sors-szimfóniával. Egy nagyobb dráma két felvonásaként, vagy teljesen különálló opusokként tekint rájuk?

Antonio Pappano: Számomra minden mű önálló univerzum, önálló történet, de természetesen azt is tudjuk, hogy erőteljes nyomot hagy minden alkotáson a szerző környezete és élettapasztalata. Mind Sosztakovics, mind Beethoven alkotói folyamatában meghatározó a pillanat, amelyben a műveik megszületnek, így alkotói termésük hangvételek, tónusok és a színeik sokasága – soha nem komponálták meg ugyanazt a zenét kétszer. Ahogy sok más karmestert, engem is vonzanak Sosztakovics szimfóniái, főként a bennük rejlő zeneiség, drámai erő és politikai töltet miatt. Mégis, ami leginkább lenyűgöz bennük, az a megtévesztő egyszerűségük. Sosztakovics különös képessége, hogy magával ragadó, mélységesen érzelmes légkört teremt, amely instant módon hat a közönségre. Szimfóniái közül a IX. keletkezéstörténete különösen érdekes, hiszen Sosztakovics a Harmadik Birodalom elleni orosz sikerek idején írja meg – váratlan módon – e klasszikus szerkezetű, rövid szimfóniát, amely tele van iróniával, szarkazmussal és humorral.

MN: Beethoven Sors-szimfóniája egyike a szinte az első hangtól az utolsóig ismert klasszikusoknak. Nemrég azt mondta róla, hogy olyan mű, amellyel „folyamatosan küzd”. Mi a titkos módszere, hogy frissen tartsa a benne rejlő energiákat?

AP: A mesterműveket az ötletgazdagságuk miatt sosem lehet megunni, egy jó muzsikus mindig talál bennük új árnyalatokat. Emellett az adott terem atmoszférája és a pillanat hangulata is döntően befolyásolja a zenészek játékát, akik – csakúgy, mint a közönség – úgy érkeznek meg a koncertre, hogy a lelkükben még ott zakatolnak az aznapi történések. Ezek mind befolyásolják, hogy miként reagálunk a zenére, ezért minden koncert más, egy különleges és megismételhetetlen emberi pillanat – ebből fakad az élő előadások varázsa. Mindig úgy éreztem, hogy a zenének szerves része a dráma, a konfliktus, az érzelmi feszültség, a történet kibontakozása. Engem mindig az izgat leginkább, hogy megértsem, mi motiválta a zeneszerzőt.

MN: A zenekar turnéján Prokofjev II. zongoraversenyét az a Cso Szongdzsin (Seong-Jin Cho) fogja játszani, akit a 2015-ös Nemzetközi Chopin Verseny dobogójáról és a 2023-as Bartók Tavaszról egyaránt ismerhetünk. Úgy tűnik, mintha a Távol-Keleten évtizedekkel ezelőtt megnyitottak volna egy szelencét, amelyből tehetségesebbnél tehetségesebb fiatal zenészek röppennek ki. Ezt minek tulajdonítja?

AP: Főként az elkötelezettségüknek és a kitartásuknak, de közrejátszhat benne a nyugati zene felfedezéséből nyert őszinte lelkesedésük, és persze az is, hogy a rendelkezésükre állnak a fejlődésükhöz szükséges erőforrások. Azt olvastam, hogy egyes ázsiai társadalmakra nagyon jellemző az olyan, intenzív jellegű figyelemkoncentráció, amikor valaki az összes energiáját kizárólag egyetlen feladatnak szenteli. A nyugati világ felfogása ezzel szemben inkább arra bátorítja a gyerekeket, hogy egyszerre több területen – tanulmányok, művészetek, sport – is próbálják ki magukat.

Antonio Pappano 
 
Fotó: Frances Marshall 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.