Magyar Narancs: Mióta vagy a zenei életben?
Kovács Antal: 1984-től. Tizenegy éves srácként az Ando Drom zenekar alapítói közt voltam, még táncosként. Rákospalotán működött egy kis közösség, volt egy kultúrházunk a Kozák téren. Oda jártunk keddenként, 50-60 rákospalotai cigány gyerek, a cigányklubba. Foglalkozások voltak, játszottunk, kirándultunk. Zsigó Jenő táborokat szervezett nekünk.
MN: Táncolni is ott tanultál?
KA: Az családi hagyományként jött, édesapám is táncolt, meg a nagyapám is. Eredetileg kispestiek voltunk, aztán kiköltöztünk nagyapámékhoz Rákospalotára, úgy cseppentem bele az ottani közösségi életbe, és akkoriban kezdtem el táncolni tanulni édesapámtól. Egy teljesen improvizatív, kifejezetten szólisztikus táncról van szó: apám öt táncából három totálisan különböző volt, az adott pillanatban dőlt el, hogy variálja a lépéseket. Nálunk hagyományosan a közösségi - családi - összejövetelekkor énekeltek, táncoltak saját maguk szórakoztatására vagy a fájdalmuk kifejezésére. Az alapot, a ritmust azon ütötték, ami épp a kezük ügyében volt, asztalon, kanállal. Tapssal. A hegedű és a cimbalom, az általánosan cigányzeneinek hívott hangzás nem jellemző az oláh cigány zenei kultúrára. Az én generációmból is még csak páran kezdtünk zenélni tanulni - ki mit tudott, összeszedett a zenésztársaktól.
| ||
MN: Te hogy lettél táncosból hangszeres zenész?
KA: Az egyik táborban Zsigó Jenő megkérdezte, ki szeretne mandolinozni tanulni. Én nagyon gyors voltam, rögtön belevágtam, de már előtte, 13 évesen énekelni is kezdtem Jenő ösztönzésére. Az első Ando Drom-cédét a 90-es évek elején vettük fel - még a Hunnia Filmstúdióban. Azon már mandolinoztam is. Akkoriban Balatonszemesen Zsigó Jenőék rendszeresen táboroztattak roma gyerekeket, voltak csereprogramok is, szinte minden évben jártunk ki Franciaországba. Az Ando Drom 1992-re hat tagból álló, már inkább zenei, mintsem tánccsoport volt. Rengeteg fesztiválra hívtak minket. Az Ando Drom első lemeze egy francia kiadónál jelent meg. 1996-tól lett egy német lemezkiadónk, és elég sokat játszottunk Németországban is. Szerződésünk volt velük, de 1998-ban, egy hathetes japán és egy amerikai turné előtt kiszálltunk édesapámmal és a kannással, Lakatos Jánossal. Mások voltak a zenei elképzeléseink.
MN: Ekkor indult a Romano Drom.
KA: Még az Ando Drom-időszak alatt megismerkedtünk Marina Pommier-val, aki Arles-ban a Mosaique Gitane fesztiválon volt gyakorlaton. Kulturális szervező szakon tanult, akkoriban végzett az iskolával, Brüsszelben dolgozott az egyik word musicos szervezőirodában - félmunkaidőben foglalkozhatott az újabb tagokkal kibővült Romano Drommal. Mi újrakezdő zenekar voltunk, Marina meg akkor kezdte a pályát, azt mondtuk, dolgozzunk együtt, majd meglátjuk, mi lesz belőle. A debütáló lemezünket Horváth Laci, a Fonó igazgatója, az X-produkció kiadója jelentette meg Déta Dévla címmel.
MN: Amely a hatodik helyre került az európai világzenei rádiósok összesített listáján, miután újra felvettétek, és kiadtátok Franciaországban. Ennyire ismertek voltatok odakinn?
KA: 2000-re már évente harminc-negyven, később hetven külföldi koncertünk volt Európa- és világszerte. Jártunk Amerikában, Kanadában, New Yorkban, Seattle-ben, Egyiptomban, Dél-Koreában, Kínában többször is, Angliában rengetegszer, fesztiválokon, színházban, komolyzenei koncerthelyszíneken. Mi nem annyira klubzenekar vagyunk, mint ahogy itthon annak tűnünk - elsősorban a Gödör klubos jelenlétünk miatt. Többször felléptünk az amszterdami Concertgebouw-ban, Angliában többek közt a Barbican Centre-ben, aztán a lyoni Auditoriumban, ahová négy-öt ezer ember fér be. Ott még a Vujicsics zenekarral és Michael Montanaróval (kortárs táncos és koreográfus - a szerk.) közösen léptünk fel.
MN: Gyűjtésekből dolgoztok?
KA: A Romano Dromnál a repertoár 70 százaléka saját szerzemény. Úgy éreztem, hogy az adatközlő érzései nem mindig tükrözik az enyémeket, úgyhogy még a gyűjtött dalok esetében is mindegyikre írtam saját szöveget lovári nyelven. A feldolgozásainkban nagyot változott a zene, miután meghangszereltem, és instrumentális részeket tettem bele. Egyébként elsősorban Bari Károly gyűjtéséből dolgoztunk.
MN: Legújabb lemezetek, amely a Fonó Recordsnál jön ki az ősszel, sajátosan populáris hangszerelésű lesz - annak dacára, hogy vannak, akik a tradíció elvesztését vetik a Romano Drom szemére.
KA: Mielőtt a Nagyecsedi Fekete Szemek a hetvenes években vagy aztán a Kalyi Jag és az Ando Drom elkezdtek volna hangszeren játszani, mint már mondtam, az asztalt ütötték, meg tapssal, csettintéssel kísérték a dalokat. A tradicionális oláh cigány zenében az ének is csupán a táncnak szolgált alapul, minden hangszerkíséret nélkül. Innentől kezdve azt gondolom, szabad a pálya: ha hangszerelek, azt csinálok, amihez kedvem van. Elektronikát is használok, számítógépen dolgozom, szoftverek közt élek! Az én filozófiám az, hogy a "tradicionális" oláh cigány zenét muszáj folyamatosan új köntösbe öltöztetni, hogy minél több emberhez eljusson.
MN: És eljut?
KA: Idehaza a nyelv miatt nem igazán. Kimondatlanul bár, de a roma nyelvet nem nagyon kedvelték meg a hazai rádiók. Még a Rádió C is ritkán játszotta a dalainkat, nem lettünk itthon igazán közismertek.
MN: Ennek is köszönhető, hogy a mostani lemezeteken két dalt magyarul énekelsz?
KA: Maróti Dani, a Romano Drom új szervezője biztatott, hogy készítsünk magyar átiratot a lovári nyelvű dalaim valamelyikéből. A nyersfordított magyar szöveget Víg Mihály öntötte végső formába.
MN: Külföldön továbbra is jól halad a zenekar szekere. Nemrég jöttetek vissza Svájcból.
KA: Az Oriental & Flamenco Gypsy Festivalon harmadik alkalommal vettünk részt, a zürichi operaház egyik 400 fős színháztermében volt két előadásunk, plusz tartottunk két workshopot svájci gyerekek számára, őket is bevonva, a tradíció továbbörökítéséről. Balogh Zsolttal és a fiával mentünk ki - a gyerek hatéves múlt, fantasztikus táncos. 2014 októberében is megrendezik a fesztivált Svájc öt városában, öt színházban, ott egy macedón, egy indiai és egy spanyol zenekarral közösen készített produkcióban lépünk majd fel. Még Marina menedzserkedése idején létrehoztunk egy nagy produkciót Oláh Gipsy All Stars néven, amely a Ternipét, a Szilvási Gipsy Bandet és a Romano Dromot fogta össze Csávás Attila és Csizmadia Dávid fúvósokkal kiegészülve. Ez a formáció most Oláh Gipsy Beat néven fut - ezzel megyünk június elején (az interjú májusban készült - a szerk.) a prágai Khamoro fesztiválra, ami olyasmi, mint itthon az Athe Sam. Tavaly elmaradt New Yorkban a Romano Drom koncertje, amikor a New World Music Center egyik évadnyitó zenekara lettünk volna, mert nem sikerült az útiköltségre elnyernünk a pályázatot. Viszont a kintiek nem adták fel: a napokban kaptam a szervezőjüktől egy e-mailt, hogy pályáztak nekünk, és nyertek is, úgyhogy többek közt oda is készülünk, meg Norvégiába 2013-14-ben.
