lemez - GREEN DAY: 21ST CENTURY BREAKDOWN

  • - greff -
  • 2009. június 4.

Zene

Igaz ugyan, hogy a Green Day öt évvel ezelőtti anyaga, az American Idiot, ami a 94-es Dookie után immár másodjára emelte a kaliforniai triót az adott korszak legsikeresebb rockzenekarai közé, a maga roppant mélynek szánt, valójában persze végtelenül sablonos társadalomkritikai mondandójával és tízpercessé összefűzött, rockoperássá felhizlalt számaival a "nagyképű lemez" tankönyvbe való példája volt, tagadhatatlan, hogy rendkívüli dallamérzékével Billie Joe Armstrong gitáros-énekes egyúttal egy sor kiváló rágógumislágerhez is hozzásegítette a mintegy tizennégymillió lemezvásárlót.

Az aránytalanul hosszú (tizennyolc szám közel hetven percben, ami több mint kétszer akkora menetidő, mint amilyen mondjuk a Rocket To Russiáé volt anno, hogy egy érzékletes adatot emeljünk ki a minden szempontból példás és régebben a Green Day számára is irányadónak számító Ramones-életműből) új lemez védelmében nem tudjuk ugyanezt az érvet felhozni: a 21st Century Breakdown legjobb, leglendületesebb pillanataiban (Viva la Gloria!, Know Your Enemy, Christian's Inferno) sem hallunk mást, mint egy fáradófélben lévő közkatonát a Bad Religion húsz évvel ezelőtt írt indulóira masírozó, mérsékelten szórakoztató szoftpunk zenekarok hadseregéből. A lemez nagyobbik részén egymást követik a középszerű önismétlések, de még ezek is elviselhetőbbek a két, Beatles-ízekkel édesített balladánál (Last Night On Earth, Restless Heart Syndrome), mert a lírai terepen olyan sután mozog a zenekar, mintha valaki sítalpakkal akarna közlekedni kaviccsal felszórt talajon, hegynek felfelé.

Warner, 2009

**

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.