Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

lemez - GREEN DAY: 21ST CENTURY BREAKDOWN

  • - greff -
  • 2009. június 4.

Zene

Igaz ugyan, hogy a Green Day öt évvel ezelőtti anyaga, az American Idiot, ami a 94-es Dookie után immár másodjára emelte a kaliforniai triót az adott korszak legsikeresebb rockzenekarai közé, a maga roppant mélynek szánt, valójában persze végtelenül sablonos társadalomkritikai mondandójával és tízpercessé összefűzött, rockoperássá felhizlalt számaival a "nagyképű lemez" tankönyvbe való példája volt, tagadhatatlan, hogy rendkívüli dallamérzékével Billie Joe Armstrong gitáros-énekes egyúttal egy sor kiváló rágógumislágerhez is hozzásegítette a mintegy tizennégymillió lemezvásárlót.

Az aránytalanul hosszú (tizennyolc szám közel hetven percben, ami több mint kétszer akkora menetidő, mint amilyen mondjuk a Rocket To Russiáé volt anno, hogy egy érzékletes adatot emeljünk ki a minden szempontból példás és régebben a Green Day számára is irányadónak számító Ramones-életműből) új lemez védelmében nem tudjuk ugyanezt az érvet felhozni: a 21st Century Breakdown legjobb, leglendületesebb pillanataiban (Viva la Gloria!, Know Your Enemy, Christian's Inferno) sem hallunk mást, mint egy fáradófélben lévő közkatonát a Bad Religion húsz évvel ezelőtt írt indulóira masírozó, mérsékelten szórakoztató szoftpunk zenekarok hadseregéből. A lemez nagyobbik részén egymást követik a középszerű önismétlések, de még ezek is elviselhetőbbek a két, Beatles-ízekkel édesített balladánál (Last Night On Earth, Restless Heart Syndrome), mert a lírai terepen olyan sután mozog a zenekar, mintha valaki sítalpakkal akarna közlekedni kaviccsal felszórt talajon, hegynek felfelé.

Warner, 2009

**

Előző cikk a rovatban film - TERMINÁTOR - MEGVÁLTÁS
Következő cikk a rovatban Analóg vagy digitális? - Hangok a prés alatt

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Kritika

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

Kritika

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

Kritika

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

Kritika

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

Kritika

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

Kritika

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Kritika

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

A szerk.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Színház

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.