film - TERMINÁTOR - MEGVÁLTÁS

  • - köves -
  • 2009. június 4.

Zene

Minden gépnek van valahol egy gombja, amivel ki lehet kapcsolni. Fájdalmasan friss élmény még a világvége, nyilván ez okozza, hogy a gépek elleni szabadságharc legjobb elméi sem jutottak ennél messzebb a felismerésben, de van idejük, az Arnold nélkül újraindított Terminátor-sorozat készítői hosszú távra terveznek.
Minden gépnek van valahol egy gombja, amivel ki lehet kapcsolni. Fájdalmasan friss élmény még a világvége, nyilván ez okozza, hogy a gépek elleni szabadságharc legjobb elméi sem jutottak ennél messzebb a felismerésben, de van idejük, az Arnold nélkül újraindított Terminátor-sorozat készítõi hosszú távra terveznek. Mielõtt még ránk pirítana egy öntudatra ébredt toaster, itt kell megjegyeznünk, hogy a kormányzó, noha lábát se tette a forgatási területre, arcával járult hozzá a produkcióhoz, mely arc - a sorozat eddigi védjegye - a digitális technikának hála egy potens testépítõ feje helyérõl néz le a köldökéig sem érõ, harcos kisemberre. A harcias kisembert Christian Bale alakítja, rá vár, hogy megtalálja az on/off gombot, de még ennél is sürgetõbb, hogy kisakkozza, mily színészi eszközökkel kerülheti el, hogy az elsõ jöttment Terminátor-statiszta lejátssza a színrõl. Nem vitatjuk, hogy a szeme közelében futó erek feszült nézés általi kidudorítása adekvát fellépés az ilyen vészterhes idõkben, de a bale-i érrepesztés láttán még egy kezdetleges állkapocs-berendezkedésû gépnek is könnyen mosolyra görbül a szája. Tán épp ez a titkos fegyver, nevettessük meg a gépet, úgyis eddig õk nevettettek, a harmadik részben legalábbis elég közel jutottunk egy táncoskomikusi produkcióhoz. Már megint James Cameronnak lett igaza, amikor csak pillanatokra mutatta meg a gépek által uralt jövõt: míg az õ programja sci-fi-erotikus vetkõzõszám volt, az utána jövõk ipari pornóval kísérleteznek. Mindent megmutatnak: így fest a jövõ Ron Jeremy szellemében.

Az InterCom bemutatója

**

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.