Zene

A 64 éves olasz-amerikai joviális attitűdje könnyen feledteti, milyen keményen dolgozik, és hogy régóta állócsillag a tenorszaxofonosok embert próbáló versenyében. Felnéz a legendákra, de lassan már maga is az. Sokadik magyarországi fellépésének szünetében, a Budapest jazz clubban faggattuk.

Világjáró, keresett művész, aki szerint a világjárást nem akadályozni, hanem éppen elősegíteni kellene. Annak idején Maurice André emelte meg előtte a kalapját, ma pedig már műveket írnak neki.

A táncházi muzsikálás az életünk szerves része, soha nem fogjuk abbahagyni, mondja Éri Márton, a Buda Folk Band zenésze.

Talán 1978-ban, a Slow Train Is Coming megjelenésekor történt utoljára, hogy másnap Bob Dylannel lett tele a világsajtó. Noha akkor a bulvárszenzációt Robert Allen Zimmerman keresztényi megtérése szolgáltatta, a hangsúly mégis a zenén volt; Dylan az épp akkor berobbanó Mark Knopflerrel állt össze, s készítette el a pár évvel később már klasszikusként emlegetett albumot.

A poptörténetnek vannak kimondottan balhés testvérpárosai, elég a Davies fivérekre (The Kinks) vagy Liam és Noel Galla­gherre gondolni, de a The Jesus and Mary Chain vezérei, Jim és William Reid ott liheg a nyakukban.

A svájci születésű francia virtuózzal a MOM Kulturális Központban rendezett Get Gloser Jazzfesztiválon beszélgettünk.

Hogyan játsszunk operettet? Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy erre a kérdésre most számos olvasó mindössze egy kurta sehoggyal fog válaszolni, ám a többiek talán empatikusan átérzik e fölvetés jelentőségét, amely a kortárs színházcsinálás egyik legnehezebben megoldható feladatára terelheti figyelmünket.