mi a kotta?

Az elfogult barát

  • mi a kotta
  • 2018. január 14.

Zene

„Egy idő óta kiváló szeretettel szokták bizonyos zenei körök személyemet Kodály Zoltán ellenében kijátszani. Úgy szeretnék feltüntetni a dolgot, mintha a köztünk levő barátságot használná ki Kodály érvényesülésére. Ez a legotrombább hazugság. Kodály mint zeneszerző napjaink legkiválóbbjai közé tartozik. Művészetének kettős gyökere, éppúgy, mint az enyémé, a magyar parasztzenéből és az új francia zenéből sarjadzott ki. De kettőnknek ebből a közös talajból kinőtt művészete már a kezdet legkezdetén is teljesen elütött egymástól (rosszhiszeműség vagy tudatlanság állíthatja csak Kodályról, hogy ő »utánzó«). Néhányan támadói közül azt hánytorgatják fel, hogy zenéje erőtlenebb, kevésbé eredeti stb., mint az enyém. […] Lehet, hogy Kodály zenéje nem olyan »agresszív«, lehet, hogy formában kevésbé távolodik el bizonyos hagyományoktól, lehet, hogy nem annyira »zabolátlan tobzódások«, mint inkább nyugodtabb szemlélődések kifejezője. De épp ez a lényeges különbség, mely mint teljesen új, teljesen eredeti zenei gondolkozásmód jut zenéjében napvilágra, teszi annyira értékessé zenei mondanivalóját. […] Hallom megrovó megjegyzésüket: belőlem az »elfogult barát« beszél. Csakhogy itt megint a sorrendet vétették el: nem azért becsülöm Kodályt mint a legjobb magyar zenészt, mert barátom, hanem azért lett egyetlen barátommá, mert (nagyszerű emberi kvalitásaitól eltekintve) a legjobb magyar zenész.” 1921-ben, a Nyugat hasábjain így védte és méltatta Bartók Béla Kodály Zoltánt, akinek idei, dupla jubileumú ünneplése a hétvégén tetőzik majd. (Székely Aladár felvételén a két ikercsillag a Waldbauer–Kerpely vonósnégyessel a háttérben látható.) Mindenekelőtt annak a két koncertnek köszönhetően, amely a 135. születési évfordulón, illetve annak másnapján vár reánk a Zeneakadémián, majd a Müpában. Szombat este a Kodály-kórusműveké lesz a főszerep, több mint egy tucat énekkar fog a pódiumra vonulni (Zeneakadémia, december 16., fél nyolc), vasárnap azután a vegyeskari művek mellett az életmű jószerint reprezentatív válogatását adja majd a Hamar Zsolt Nemzeti Filharmonikus Zenekarát, a Nemzeti Énekkart, de éppígy Mester Viktóriát és Kovácsházi Istvánt, valamint hangszeres szólistákat is felvonultató program (Nemzeti Hangversenyterem, december 17., fél nyolc).

Egyebekben korán érkeznek idén a karácsonyi ajándékok – vagy pedig meglepően sokáig kitart majd a Mikulás-csomagunkból. Mert az a csoda máskülönben nemigen fordulhatna elő, hogy ugyanazon hétfő estén Jevgenyij Koroljov, Anna Vinnyickaja, Ljupka Hadzigeorgieva és Keller András, illetve Perényi Miklós és Spányi Miklós is föllépjen a Zeneakadémián. Koroljovék a Concerto Budapest kíséretében éppúgy Bachot játszanak majd (december 17., fél nyolc), akárcsak Perényiék (december 17., hét óra), s ez viszont egészen magától értetődő. Hiszen ahogy a nagy csellistának – szavai szerint – „nem nyűg Bachot játszani”, úgy nekünk szintúgy nem nyűg Bachot hallgatnunk – és persze korántsem csupán az évnek ebben a szakában. Bach-zene ígérkezik azután a Reformáció 500 emlékév zárókoncertjén is (Zeneakadémia, december 19., fél nyolc), és a Karácsonyi oratóriummal jön Pestre a nagyszerű Concerto Köln és a Holland Kamarakórus is (Zeneakadémia, december 22., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.