„Egy idő óta kiváló szeretettel szokták bizonyos zenei körök személyemet Kodály Zoltán ellenében kijátszani. Úgy szeretnék feltüntetni a dolgot, mintha a köztünk levő barátságot használná ki Kodály érvényesülésére. Ez a legotrombább hazugság. Kodály mint zeneszerző napjaink legkiválóbbjai közé tartozik. Művészetének kettős gyökere, éppúgy, mint az enyémé, a magyar parasztzenéből és az új francia zenéből sarjadzott ki. De kettőnknek ebből a közös talajból kinőtt művészete már a kezdet legkezdetén is teljesen elütött egymástól (rosszhiszeműség vagy tudatlanság állíthatja csak Kodályról, hogy ő »utánzó«). Néhányan támadói közül azt hánytorgatják fel, hogy zenéje erőtlenebb, kevésbé eredeti stb., mint az enyém. […] Lehet, hogy Kodály zenéje nem olyan »agresszív«, lehet, hogy formában kevésbé távolodik el bizonyos hagyományoktól, lehet, hogy nem annyira »zabolátlan tobzódások«, mint inkább nyugodtabb szemlélődések kifejezője. De épp ez a lényeges különbség, mely mint teljesen új, teljesen eredeti zenei gondolkozásmód jut zenéjében napvilágra, teszi annyira értékessé zenei mondanivalóját. […] Hallom megrovó megjegyzésüket: belőlem az »elfogult barát« beszél. Csakhogy itt megint a sorrendet vétették el: nem azért becsülöm Kodályt mint a legjobb magyar zenészt, mert barátom, hanem azért lett egyetlen barátommá, mert (nagyszerű emberi kvalitásaitól eltekintve) a legjobb magyar zenész.” 1921-ben, a Nyugat hasábjain így védte és méltatta Bartók Béla Kodály Zoltánt, akinek idei, dupla jubileumú ünneplése a hétvégén tetőzik majd. (Székely Aladár felvételén a két ikercsillag a Waldbauer–Kerpely vonósnégyessel a háttérben látható.) Mindenekelőtt annak a két koncertnek köszönhetően, amely a 135. születési évfordulón, illetve annak másnapján vár reánk a Zeneakadémián, majd a Müpában. Szombat este a Kodály-kórusműveké lesz a főszerep, több mint egy tucat énekkar fog a pódiumra vonulni (Zeneakadémia, december 16., fél nyolc), vasárnap azután a vegyeskari művek mellett az életmű jószerint reprezentatív válogatását adja majd a Hamar Zsolt Nemzeti Filharmonikus Zenekarát, a Nemzeti Énekkart, de éppígy Mester Viktóriát és Kovácsházi Istvánt, valamint hangszeres szólistákat is felvonultató program (Nemzeti Hangversenyterem, december 17., fél nyolc).
Egyebekben korán érkeznek idén a karácsonyi ajándékok – vagy pedig meglepően sokáig kitart majd a Mikulás-csomagunkból. Mert az a csoda máskülönben nemigen fordulhatna elő, hogy ugyanazon hétfő estén Jevgenyij Koroljov, Anna Vinnyickaja, Ljupka Hadzigeorgieva és Keller András, illetve Perényi Miklós és Spányi Miklós is föllépjen a Zeneakadémián. Koroljovék a Concerto Budapest kíséretében éppúgy Bachot játszanak majd (december 17., fél nyolc), akárcsak Perényiék (december 17., hét óra), s ez viszont egészen magától értetődő. Hiszen ahogy a nagy csellistának – szavai szerint – „nem nyűg Bachot játszani”, úgy nekünk szintúgy nem nyűg Bachot hallgatnunk – és persze korántsem csupán az évnek ebben a szakában. Bach-zene ígérkezik azután a Reformáció 500 emlékév zárókoncertjén is (Zeneakadémia, december 19., fél nyolc), és a Karácsonyi oratóriummal jön Pestre a nagyszerű Concerto Köln és a Holland Kamarakórus is (Zeneakadémia, december 22., fél nyolc).
