Az 1989 úgy lett ugyanis nagyon menő, hogy valójában csak egy „békebeli” album volt. Olyan, amin nyoma sincs a mai popzenét meghatározó EDM-nek, trapnek, autotune-nak, hiphopnak, R&B-nek. Noha e visszafogottság hátterében valószínűleg az lehetett, hogy elsőre nem akarták elijeszteni a countryrajongókat sem, tény és való, hogy ez az album könnyed eleganciával kerülte ki kora valahány popzenei közhelyét, s vált ennek ellenére is a 2014-es év legnagyobb sikerévé.
Taylor Swift immár globális sztárként kiadott mostani új albuma azonban bejátssza az összes divatos panelt, és arra emlékeztet, hogy az 1989 csak ügyes lavírozás volt a szélesebb hallgatóság irányába. No meg arra is, hogy a countrys hagyományt el lehet felejteni. És persze a visszafogottságot. A Reputation elsősorban olyan dekadens bulilemez, amely leszámol az egykori helyes lánnyal, és egy olyan figurát állít a helyébe, akinek minden számban muszáj alkoholt és drogot emlegetni. Sőt, a Look What You Made Me Do kiégős trap popjában, egy telefonos bejátszásban az is elhangzik, hogy a régi Taylor halott… Igaz, hogy a művésznő e züllést részint zrikálóinak a számlájára írja, így hát Kanye West és Katy Perry beszólásaira több számban is reagál.
De szó sincs katasztrófáról, Swift állandó producerei, Max Martin, Shellback és Jack Antonoff nem olyanok, akik félmunkát végeznek, ha az áll a megrendelésben: „bombasláger”. Miközben nagyszerűen összehozták az „új sztori” zenei hátterét, a dallamokban azért régi Taylor Swift is felfedezhető. A Reputation megerősíti tehát az énekesnő pozícióját a popzene felsőházában, ám a tündérmeséből egy átlagos popsztori lett azzal, hogy a régi Taylor helyébe egy olyan közhelyes karakter lépett, akinek a bőrébe már Britney Spearstől Rihannáig sokan belebújtak.
Big Machine Records, 2017
