Zene

Az idei Sziget Fesztivál mezőnye jóval erősebb, mint amit az elmúlt években megszokhattunk – vonatkozik ez a „tánckompatibilis” popzenékre is. Erős a skandináv felhozatal, de nem csak rájuk kell figyelni.

Dráma.

Ezzel a koncertlemezzel Borbély Mihály és Dresch Mihály alkalminak indult közös zenélése – 2002 óta lépnek fel együtt rendszeresen, de nem túl gyakran – elsőrendű projektté lépett elő.

Az ókori filozófusok aligha gondolták, hogy Thészeusz paradoxonját (ugyanaz marad-e a görög hős hajója, ha minden elemét kicserélik?) kétezer évvel később a korosodó rockzenekarok fogják húsbavágóan aktuálissá tenni.

Csak pár éve csatlakozott, de ma már ő viszi a hátán a Judas Priestet. A Narancsnak elárulta, hogyan hatott rájuk a fő dalszerzőjük Parkinson-kórja, és azt is, miért nem ő fogja megreformálni a heavy metalt.

Először a punk és a hardcore, most pedig a hiphop színterét tekintették át – meglepően szórakoztatóan.

Ha a rockzene húsz év múlva is meg fog még tölteni stadionokat, akkor azt nagyrészt a Volbeatnek köszönhetjük. A Metallica örökös előzenekaraként kezdték, de pár év alatt felnőttek a legnagyobb rocksztárok mellé. Az ún. Elvis-metált játszó zenekar karizmatikus frontemberével az EFOTT-os koncertjük előtt beszélgettünk.

Az idei Cannes-i Filmfesztivál egyik kétségtelen szenzációja a melegpropaganda terjesztése miatt hazájában tavaly óta házi őrizetben tartott orosz Kirill Szerebrennyikov filmje, a Nyár volt. A szovjetvilág rockzenéjének kallódó hőseit (Mike Naumenkót és Viktor Cojt, illetve a Zoopark együttest) megidéző mű most Magyarországra is elért, a főszereplőjével, a hazájában méltán népszerű Zveri együttes frontemberével még Cannes-ban beszélgettünk.

„Vannak olyanok, akik felvállalják a politikai hovatartozásukat, akik a jelenlegi kormány mellett állnak. Őket nagyon sokat hallom a rádióban.”