„Gershwinnek, a híres amerikai komponistának halála alkalmából megtudhattuk, hogy egy dallal, valami csacska négy sorral, amit körüldúdoltak a világon, szerényen lefelé kerekítve 300 000 pengőt keresett. Kár volt szegénynek ilyen korán, alig harminckilencedik évében meghalnia, küszöbén a millióknak. Pedig nem is volt rossz komponista: a Rhapsody in Blue elmond majd valamit a korról, amelyben született. A Kék Rapszódiáról csőbútorok, autók fényes hűtőteste, amerikai nők kikészített, kemény, politúros arca, egyenes tartása és modern lakóházak krómozott ragyogása juthatnak az ember eszébe. Betonzene. De jó. Hallottuk egyszer egy fiatal amerikai zongoraművésznőtől, és ilyenkor nem lehetett nem megérteni. A fiatal zongorista különben nálunk szeretett volna tanulni Dohnányitól, de ezt okosan feladta. A német romantika elmúlt nagy századától Gershwinhez nem vezet út. Gershwin kortársaitól a nagy vagyonokig azonban annál inkább.” 1937 júliusában ekképpen parentálta el
George Gershwint a hazai jobboldali napilapok egyike, a Magyarság, amely közvetlenül a Los Angeles-i halálhír vételekor ezt a merőben félszívű elismerést is megfogalmazta az elhunytról (nagyjából megfeledkezve a menüettek, ländlerek, keringők rég elfogadott koncerttermi jelenlétéről): „Gershwin működése mindenesetre érdekes fejezete a zenetörténetnek, mert ő volt az első, aki a tánchelyiségek zenéjét át merte ültetni a hangversenytermekbe.”
Ennél ma már természetesen jobban ismerjük és jobban is szeretjük Gershwint, ám azért a hétvégén mindkét vonatkozásban komoly előrehaladást tehetünk, ha ott leszünk a Fesztiválakadémia utolsó napjain. Balog József zongoraművész (képünkön) ugyanis szombaton délelőtt ismeretterjesztő előadást fog tartani Gershwin és a zongora címmel (Zeneakadémia X. terem, július 28., tizenegy óra), a vasárnap esti zárókoncertet pedig a zeneszerző egyik kompozíciója, a 3 prelűd négy kézre nyitja majd, ismét Balog József, valamint a Kokas Katalinékhoz visszajáró közönségkedvenc, José Gallardo előadásában (Solti Terem, július 29., nyolc óra). Az argentin zongoraművész szombat este is ott szerepel majd a fesztiválon: Franz Schubert A-dúr zongorakvintettjében, vagyis a híres Pisztrángötösben kamaramuzsikálva (Solti Terem, július 28., nyolc óra).
A világon szerte körbedúdolt és vagyonokat érő csacska sorokat, mi tagadás, Giuseppe Verdivel kapcsolatban is előszeretettel emlegették a mélyre, leginkább a pénztárca mélyére tekintő emelkedett szellemek. Verdi mestertől a slágeráriái okán annyiszor lekicsinyelt Rigolettót fogja majd újólag elénk hozni a szabadtéri szezon, Szeged után most a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon (augusztus 3., nyolc óra). A Medveczky Ádám által elvezényelendő előadás legnagyobb neve a tenoristáé, a mantuai herceg szerepében fellépő Arturo Chacón-Cruzé: a negyvenes évei elején járó mexikói énekes a milánói Scalában csakúgy föllépett már főszerepekben, akár a Berlini Állami Operában vagy épp a velencei La Fenicében, a Rigoletto 1851-es ősbemutatójának helyszínén.
