Sajó László
Publicisztika
Kujjon Ferenc hajléktalan költő: Ballada az életvitelszerű közterületen tartózkodásról
Bekerült az Alaptörvénybe a hajléktalanság betiltása, vagyis az, hogy ne legyen megengedett az életvitelszerű közterületen tartózkodás.
MaNcs 30. évf. 31. sz. (2018-08-02)
Bekerült az Alaptörvénybe a hajléktalanság betiltása, vagyis az, hogy ne legyen megengedett az életvitelszerű közterületen tartózkodás.
Genomszerkesztés és az emberi reprodukció címmel tette közzé jelentését július 17-én az angliai Nuffield Council on Bioethics (a szervezetről lásd keretes anyagunkat). Az ügy jelentőségét mutatja, hogy két éven belül már másodszor foglalkozott vele e neves testület. Az első, 2016-os munkájuk a génszerkesztés fogalmát, technikáit és a vele összefüggő alapvető társadalmi, etikai kérdéseket taglalta.
„Dr. Seszták Miklós mindig is sokat tett Kisvárdáért. Nem csak városunkra, választókerületünkre, hanem az egész megyére, sőt az ország fejlődésére is kiemelten figyelt. Teljesen mindegy, hogy magánemberként, ügyvédként, képviselőként vagy miniszterként, de nagyon sokan számíthattak rá és nagyon sokan, sok mindent köszönhetnek neki.” Leleszi Tibor kisvárdai polgármester
Izraeli látogatása alkalmával Orbán Viktor felkereste a jeruzsálemi Jad Vasemet, azon belül is a Holokauszt Történeti Múzeumot, ahol tárlatvezetésen vett részt. A Horthy Miklóst kivételes államférfinek nevező magyar miniszterelnöknek a Jad Vasem munkatársa, Robert Rozett számolt be a magyarországi holokauszt tényeiről.
A kormány rendelettel nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilváníthat egy beruházást, és a korábbi jogszabályok sokszori módosítgatásával Orbánék elérték, hogy a nemzeti mellett az ő érdekeik is érvényesülhessenek.
Simicska Lajos kivonulása után Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója maradt az egyetlen olyan komoly vagyonnal és önálló hatalommal rendelkező ember az országban, aki nem Orbánnak köszönheti azt, amije van, és független lehetne a NER-től. A kérdés csak az, meddig maradhat ez így.
A szabadság kis körei helyett a helyi hatalmasságok kis körei jöttek létre az önkormányzatisággal – vallja az egykori kisebbségi ombudsman, fővárosi képviselő, lovagkereszt-visszaadó nyugdíjas jogtudós, a Párbeszéd által elképzelt antikorrupciós ügyészség vezetőjének szánt Kaltenbach Jenő. Budapest tervezett bedarálásáról beszélgettünk vele.
Meglepően jóra sikeredett az idén a Sziget line-up az előző évek kínálatához képest. Rockzenei fronton jó pár izgalmas koncert vár ránk – kiválasztottuk azt a tízet, amelyeket szerintünk vétek lenne kihagyni.
Az idei Sziget Fesztivál mezőnye jóval erősebb, mint amit az elmúlt években megszokhattunk – vonatkozik ez a „tánckompatibilis” popzenékre is. Erős a skandináv felhozatal, de nem csak rájuk kell figyelni.
Ezzel a koncertlemezzel Borbély Mihály és Dresch Mihály alkalminak indult közös zenélése – 2002 óta lépnek fel együtt rendszeresen, de nem túl gyakran – elsőrendű projektté lépett elő.
Az ókori filozófusok aligha gondolták, hogy Thészeusz paradoxonját (ugyanaz marad-e a görög hős hajója, ha minden elemét kicserélik?) kétezer évvel később a korosodó rockzenekarok fogják húsbavágóan aktuálissá tenni.
Ártatlan címnek tűnhet, kissé talán semlegesnek is, nem ígér brutalitást. Ahogy azonban elkezdjük felfogni, hogy a 2004-es beszláni, sok áldozatot követelő iskolai tragédiáról szóló történetet nézzük színpadon, azon is elgondolkodhatunk, hogy a mi/ők szembenállás, megosztottság bár több lépésre van a terrorizmustól, de lényege szerint hasonló alapképletre épül. Ők – tárgyak, ők – nincsenek jelen, ők – semmibe vehetők, ők – nem szólalnak meg, ők – elpusztíthatók. A mi/ők hasítása, ami minden regresszióban lévő társadalomra jellemző, számunkra is végtelenül ismerős.
Volt idő, amikor több ezer működött belőlük szerte az országban, ma már csak elvétve találni néhányat. A tékás szenvedély mégsem hunyt ki teljesen: páran még tartják magukat.
A washingtoni United States Holocaust Memorial Museum adatai szerint 1942 és 1944 között a német megszállók és holland kollaboránsaik 107 ezer Hollandiában élő zsidót deportáltak – főleg Auschwitzba és Sobiborba.
Az 1994-ben elhunyt John Williams 2015-ig teljesen ismeretlen volt Magyarországon. Ugyanez a mondat a név és az évszámok felcserélésével nem ritka madár a magyar kritikákban; elég sok hátraléka van a hazai könyvkiadásnak – különösen, ha az epika mellett esetleg a lírára és a drámára is kikacsintunk –, ám épp Williams esetében mégsem az itthoni viszonyokat kell okolnunk.
„Változtasd meg élted!” – ezt a mély értelmű üzenetet nemcsak Rilke Archaikus Apolló-torzója sugallja az emberfia számára, de éppen így minden valamirevaló életmódcsatorna is.
Ausztria leghíresebb kortárs művésze, Erwin Wurm leginkább könnyen befogadható, humoros szobrairól ismert. A róla szóló szövegekben szinte minden esetben találkozunk ezzel a felszínes megjegyzéssel: művei viccesek és mindenki számára könnyen érthetők. Kifejezetten bosszantók az ilyen típusú leírások, Wurm művészete ugyanis minden hétköznapisága és divatos esztétikája ellenére mélyen konceptuális és metaforikus jellegű.
Elsőként mutatta meg Magyarországon, milyen az igazi kínai konyha, és még ma is ő a legeredetibb. Hogy mennyire, talán kiderül abból, hogy a közelmúltban Biang (ejtsd: Pieng) néven két új éttermet is nyitott. Vang Csiangot sok mindenről kérdeztem, csak a száznapos tojásról nem.
Miért akarja minden volt szocialista nagyváros beépíteni egykori felvonulási tereit? Erre a kérdésre is keresték a választ a berlini posztmodern építészet szocialista változatáról szóló konferencián.
A világ leggazdagabb régióinak lakói saját izzadó bőrükön tapasztalhatják meg: mintha nem lenne minden rendben a globális klímával.
A pénzügyminiszter egykori kollégiumi szobatársának cége rendesen kiveszi részét a pénzügyminiszter által reklámozott II. kerületi beruházásból, de a minisztérium Várba költöztetésén is dolgozik. Uniós támogatásokból is jut neki. Bár – a fideszes erős emberekkel társult – brikettgyára nulla bevételt hoz, megújult kastélya és rózsakertje vonzza az ifjú párokat.
A gyűlölet nem vész el, csak átalakul. Könnyű erről elfeledkezni, amikor már Budapesten is tömegrendezvénnyé nőtt a Pride, mamutcégek saját kamionokkal hirdetik, hogy sokszínűek és befogadók (miközben a vállalati kultúrában – a földrajzi fekvés függvényében – virágoznak a burkoltabb-egyenesebb homo-, transz- és egyéb fóbiák), tőlünk nyugatabbra pedig a politikusok is visszatérő vendégei a parádéknak.