Vannak életművek, amelyeket a történelem és a politika hosszabb időre kiszakított a magyar zene testéből. Évtizedekig ilyen volt Veress Sándor vagy Ligeti György alkotói termése – és ilyen Dohnányi Ernőé is. Bartók és Kodály kortársa, a 20. század első felének nagy formátumú all round muzsikusa – zeneszerző, zongoraművész, karmester, pedagógus és a zeneélet fontos pozícióinak betöltője – esetében ráadásul nemcsak az emigráció okozta az elidegenedést, hanem a rágalom is: a „háborús bűnösként” hírbe hozott Dohnányi zenéjét még becsületének tisztázását követően is sokáig tartott visszainjekciózni a hazai koncertélet vérkeringésébe.
A hetvenes évektől máig sok minden történt e téren. A legutóbbi szép eredmény az a kétlemezes album, amelyet a zeneszerző életművének kutatója, Kusz Veronika állított össze Dohnányi eddig jórészt publikálatlan amerikai koncertfelvételeiből. A két CD-n Bach, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Brahms műveit halljuk – és örömteli módon Dohnányi több kompozícióját, ráadásul nemcsak szólózongora-felvételekről van szó, de kamarazene is került a válogatásba, sőt egy fontos oratorikus alkotás részlete is. A dupla CD-n hallható kétórányi ízelítő tehát igen gazdag. Kitárul előttünk egy letűnt világ a maga előadói szabadságával, érzelmeinek és indulatainak sokféleségével, merész hangsúlyaival, választékos színeivel, virtuozitásával – a leáldozó romantika egyéniségkultuszára pillanthatunk, a magyar zene sokáig mellőzött, nagy alakjának előadó- és alkotóművészetével ismerkedve.
Rózsavölgyi és Társa, 2017
