Harminc éve, hogy megjelent a country-folk-blues gyökerekig visszanyúló és e nyersanyagból rendhagyó balladákat lepárló kanadai együttes klasszikus albuma (The Trinity Session), ami valóban rocktörténeti értékű, maradandó lemez. Mondhatnánk, hogy három évtized után megint egy definitív zeneanyaggal jelentkezett a három Timmins testvér (a gitáros-dalszerző Michael, a dobos Peter és Margo, a bársonyosan suttogó hangú énekesnő), no meg Alan Anton basszer, de ez több szempontból is igaztalan volna. Egyrészt egy pillanatra sem tűntek el: 32 év alatt 16 stúdió- és 5 élő albumot rögzítettek – az utolsó sorlemezük hat éve jelent meg. Másrészről viszont az All That Reckoning minden tekintetben méltó a korai, oly sok izgalmat hordozó felvételekhez, ugyanaz a melankóliába pácolt, finoman stilizált és absztrahált country-rock, ami védjegyükké lett a késő nyolcvanas, kora kilencvenes években. Ismét remek dalokat írtak, csaknem egy tucatnyit, Margo pedig olyan énekes, akinek árnyalatokban gazdag hangjától nehéz szabadulni. A bús szerelmes balladák között ugyan megbújnak talán váratlannak tűnő, bár a korábbi repertoár alapján korántsem rendhagyó számok, mint például a blues/garázsrock alapú, keményen riffelős Sing Me a Song, de aztán ismét jöhet a finom pengetés és a kellemesen fátyolos tónus, puritán hangszereléssel és olyan dalokkal, mint a Shining Teeth vagy Nose Before Ear, amelyek bármelyik nagyra értékelt CJ-lemezen elfértek volna, sőt még a konkurenciától is akadna jelentkező értük.
Latent, 2018
