„Nem feltétlenül fikázni kell, hanem lehet örülni a sikernek”

  • Soós Tamás
  • 2018. augusztus 30.

Zene

Önerőből vágtak bele a budapesti szubkultúrákat bemutató filmsorozatba, először a punk és a hardcore, most pedig a hiphop színterét tekintették át – meglepően szórakoztatóan.

Magyar Narancs: Hogyan választottátok ki az underground előadókat?

Koltay Anna: Annak alapján, hogy kinek van saját üzenete, ki az, aki nem csak az amerikai elődöket koppintja. Elsősorban azokat az arcokat akartuk bemutatni, akik évek óta űzik a hiphopot, és a mai napig megmaradtak az undergroundban, mint mondjuk a Nem Közölt Sáv, másrészt igyekeztünk beemelni azokat az előadókat, akik nekünk valamiért fontosak voltak.

Turán Eszter: A hiphopközegben különösen éles az under­ground és a mainstream ellentéte. Én kedvelem a Punnany Massif korai dolgait, amik abszolút az underground hiphopban gyökereznek, Anna meg bírja a Hősöket, akiket semmiképp nem akartunk kihagyni, mert rajtuk keresztül fontos kérdéseket feszegethettünk ebben a témakörben.

A Hősök ráadásul veszprémi, a Punnany pedig pécsi, így beszélhettünk arról is, mit jelentett a vidéki előadóknak Budapest, és kellett-e a fővárosi jelenlét a befutáshoz. Mára az egész műfaj befutott: ahogy a filmben is elhangzik, a hiphop 25 éve nem underground! Mi arra akartuk ráirányítani a figyelmet, hogy nem feltétlenül fikázni kell, hanem lehet örülni a sikernek, mert vannak zenekarok, amelyek a mainstreamben is megőrzik az önazonosságukat. A Hősök példájából jól látszik az is, hogy természetes, ha más zenét játszik valaki negyven-, mint húsz­évesen, hiszen ennyi idő alatt a zenészek is sokat változhatnak.

A két rendezővel az underground konfliktusairól és a filmkészítést gáncsoló szexizmusról is beszélgettünk.

Részletek a Magyar Narancs friss számában: kapható a standokon vagy megrendelhető itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szüksége lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következő platformokon érhetők el online és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elő egy évre, fél évre, negyedévre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.