Zene

Méltatlanul kevés szó esik a gazdasági válság egy megrendítő mellékhatásáról - legalábbis a DABA (Dating a Banker Anonymous) lányok szerint. 'k azok a húszas éveik derekán járó nők, akiket eddigi életük során Wall Street-i bróker pasijuk tartott ki, akiknek személyi edző segített spinningelni, hogy nap mint nap izmosabb lábakon tipeghessenek át a kozmetikushoz, s akikről pénztől magabiztos macsók, igazi alfahímek tépik le a kétszáz dolláros csipketangát estéről estére.

A már hat éve létező, s 2006-ban újraformázott társulat produkciója jó érzékkel vegyíti az elektronikus hangzást és a majdnem hagyományos, "rockos" megszólalást - ám a dalokat valósággal uralja Berger Dalma változatos regisztereken megszólaló orgánuma. A Sleeping Traveler, amely a korai demók után a társulat első hivatalos albuma, nagy ívű kísérlet egy új, a maga nevében párját ritkító hangzás megformálására - s el kell ismernünk, valóban sikerült egy csak rájuk jellemző, félreismerhetetlen formanyelvet és megszólalási módot kialakítani.

A húszas évei közepén járó Berger Dalma pillanatnyilag öt formáció énekese (Esclin Syndo, Singas Project, Seen, Realistic Crew és a nemrég indult Volkova Sisters), megjárta már a Glastonbury fesztivált, szinte minden műfajban énekelt a dzsessztől a reggae-n át az atmoszferikus rockig. A legfrissebb lemez, amelyen énekel, az Esclin Syndo Sleeping Traveler című albuma (kritikánkat a lemezről lásd a Visszhang rovatban - a szerk.) - többek között erről is beszélgettünk.

Az ember hajlamos olykor azt hinni, hogy olyan filmek, mint amilyeneket a kereskedelmi televíziók a matiné sávjukban nyomnak napi rendszerességgel, nos, olyanok már nincsenek is. -tévésmaci -

Mágikus kultoperett - az Operettszínházban kedvelik az ilyesféle, trendre kacsintó blikkfangokat, ám ez ne tévesszen meg, s persze ne is riasszon el senkit. Mert táncoljon bár nyíltszíni szólót a Garuda madár, s beszéljenek a színpadon a bráhminok titkos, akaratnyűgöző tudományáról, azért a párizsi primadonna, Odette és a hindu herceg, Radjami 1921-ből való románca mindössze "csak" operett: némi keleties kolorittal, a korabeli új táncfajták adaptálásának erős szándékával, valamint két szépen formált, operai igényű szólammal. S mégis más ez A Bajadér, hiszen László Ferenc

Igen, van bátor választás; Goethe Faustját bármilyen formában színpadra vinni, az bizony az - de a bátorságnak csekély az esztétikai relevanciája. A helyzet mégis az, hogy Balázs Zoltán rendező a Budapest Bábszínházban Goethe Faustjával beleugrott egy erős sodrású folyóba, és nem lehetett biztos benne, hogy átjut-e a túlpartra. Szóval az előadásnak igazi tétje van. Csáki Judit

A kiállítás meghívóján Dürer Münchenben őrzött, 1526-ban készült két fatáblájának, a Négy apostol című festménynek a számítógépes átirata látható. A kiindulópontnak tekintett műalkotás nemcsak Jánost, Pétert, Pált és Márkot ábrázolja igen realisztikusan, hanem egyes kutatások szerint az alakok megfeleltethetőek a hippokratészi négy vérmérsékletnek, a méla (melankolikus), epés (kolerikus), vérmes (szangvinikus) és nyálkás (flegmatikus) személyiségtípusnak. A kiállítás címe is ezekre a kedélyállapotokra, illetve az elmélet szerint őket meghatározó testnedvekre (a fekete és sárga epére, a vérre, továbbá a nyálkára) utal, illetve arra, hogy ma már nem hihetünk abban, hogy a testnedvek keveredéséből kialakított kategóriák, sematikus elképzelések alkalmasak a világ egy-egy szeletének vagy egészének a leírására. Dékei Kriszta

A múlt héten a Baader Meinhof csoport, két hét múlva a berlini techno-szcéna bugyraiban forgolódó Berlin Calling a mozikban, ám e héten egészen a videokölcsönzőig kell elmásznunk a betevő németjeinkért. Voltaképpen a Wir sind das Volk megéri a sétát, érdekes egy zsiráf (olyan állat nincs).

Õrült halotti szertartás Vidnyánszky Attila rendezésének első képe: óriás, torz fémember halálának beálltát állapítják meg, majd raknak tüzet a fejében; megszólal egy hegedű, száll a füst, s egy aszszonykórus siratja a holtat. Noha a Borbély Szilárd verseiből összeállított előadásnak látszólag semmi köze Vidnyánszky egy évvel ezelőtti rendezéséhez, az Úri murihoz, valójában mégis erős szálak fűzik össze a két debreceni bemutatót.

Az immár 85 éves énekes-dalszerző annak a nagy sanzongenerációnak a túlélője, amely a II. világháború végétől a Beatles felbukkanásáig a mainstream könnyűzenét testesítette meg Európában.

A budai és pesti kövezeten senki sem érezhette biztonságban magát tőle. Elég volt egy óvatlan pillanat, és már nem volt mit tenni: a háztartási alkalmazott és a kegyelmes úr, az igavonó ló és a gesztenyeárus, az utcaseprő és a tavasz, a társaskocsi utasa és a vidékről felrándult atyafi újságban kinyomtatott tárcahősként, karcolatszereplőként, netán egy-egy költői kép kellős közepén végezte.

Mindenkinek megvan az élmény, amikor a menzán a hétfői sült hús maradványai visszaköszöntek a keddi zöldbabfőzelék mellé adott brassóiban, a szerdai menüben meg a rántástól vagy a habarástól lecsutakolt zöldbabok mosolyogtak vissza a rakott zöldbab álorcájában. Ez a retróélmény büfög most vissza a Tintaszív című kalandregény és adaptációja kapcsán.