A múlt héten a Baader Meinhof csoport, két hét múlva a berlini techno-szcéna bugyraiban forgolódó Berlin Calling a mozikban, ám e héten egészen a videokölcsönzõig kell elmásznunk a betevõ németjeinkért. Voltaképpen a Wir sind das Volk megéri a sétát, érdekes egy zsiráf (olyan állat nincs). Háromórás (két részre bontott) epikus áradású dolgozat a kereskedelmi tévék közönségének adresszálva (a Sat1 produkciója olyan keresett, középvezetõi szintû képernyõsztárokkal, mint Heiner Lauterbach vagy Anja Kling). Azon túl, hogy hol híven (rengeteg a nádas), hol kevésbé híven (nincsenek szúnyogok augusztusban) megjelenik benne a Fertõ-tó, és hõsök a magyar határõrök: egy kisfiút átsegítenek Ausztria felé a szögesdróton, némi kitelepítésre emlékeztetõ akcentussal (emelem kalapom a szinkron elõtt, hogy meghagyták), nos, mindezen túl a szokvány "áttörünk a falon" zsánerben felrajzolt mû érdekes egyenletre redukálja a hõstörténetet. A berlini falat vajon a banán- vagy a szabadságvágy rontotta le? Odáig is elmerészkedünk majdnem, hogy az sem kizárható, miszerint e kettõ egy és ugyanaz. Végül egy dekadensen öregedõ dáma (a keletnémet hadsereg nagy hatalmú ezredesének felesége) egy kurfürstendammi kávézóban bebizonyítja, hogy van különbség. S a legváratlanabb helyeken akadhatunk olyanokra, akik nagyon is meg tudják különböztetni a két dolgot egymástól. Mondhatnánk, hogy a majmok lehetnek még így vele, de igazságtalanok lennénk. A híres lipcsei tüntetés jelszavát címnek kölcsönvevõ mû ugyan egy hosszú giccs, de vállalását várakozáson felül teljesíti.
Forgalmazza a Fantasy Film
***
